Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)
52. A BUKARESTI MAGYAR IDEIGLENES ÜGYVIVŐ JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Bukarest, 1936. november 17. 143/pol. — 1936. Szigorúan titkos! Vonatkozó táviratomban már volt szerencsém Nagyméltóságodnak beszámolni arról a kihatásról, amelyet a bécsi hármas külügyminiszteri értekezletnek a magyar fegyverkezési egyenjogúság kérdésében hozott határozata 12 8 itt kiváltott és ennek kapcsán milyen tárgyalásokat folytatott Benes és Krofta urakkal Radulescu román külügyi államtitkár, aki Antonescu utasítására Prágába lóhalálba elutazott, holott oda a hadfelszerelés és ezzel kapcsolatos pénzügyi kérdések megtárgyalása végett eredetileg csak egy későbbi időpontban szándékozott utazni. Táviratom elküldése óta megbízható bizalmas forrásból kiegészítésként még azt az információt kaptam, hogy Benes úr szerint az az eshetőség, ha Magyarország tényleg egyoldalúan kimondaná a fegyverkezési egyenjogúságát, a tényleges helyzeten csak annyit változtatna, hogy Magyarország ez után fegyverkezését az eddiginél gyorsabb ütemben folytathátná. Benes úr szerint ennélfogva nem is annyira az ebben az esetben előálló tényleges helyzet, mint inkább jogi szempontok teszik megengedhetetlenné Magyarország eme esetleges lépését. Épen ezért szerinte a kisentente államoknak egy ily lépésre okvetlenül reagálni kell. Antonescu úr viszont időközben a még mindig Prágában tartózkodó Radulescu úr útján a szóbanforgó magyar lépés bekövetkezése esetére azt javasolta, hogy a táviratomban ismertetett rendszabályokon túlmenőleg a kisentente államoknak saját területeik védelme érdekében is kellene rendszabályokat foganatosítani. Példakép felhozza a pozsonyi hídfő további megerősítésének szükségességét. Arra az esetre pedig, ha Magyarország az egyenjogúság kérdését a kisentente államokkal való tárgyalás útján akarná megoldani, azt javasolja, hogy a kisentente államok formális garanciaként megnemtámadási szerződés megkötését és Magyarországnak a Litwinoffféle, a támadó fél meghatározására irányuló paktumhoz 12 9 való hozzájárulását követeljék. Informátorom szerint Benes úr a román külügyminiszter szuggesztióit elfogadta és utasította Krofta urat, hogy a három kisentente állammal a kérdésben való végleges megállapodás érdekében a fentebb vázolt értelem12 8 1936 novemberében a római blokk bécsi konferenciája elismerte Magyarország katonai egyenjogúságát. 12 9 1933 februárjában a Szovjetunió a nemzetközi leszerelési értekezleten javaslatot terjesztett elő az agresszor meghatározására. 1933 júliusában a szovjet kormány tíz országgal — Észtország, Lettország, Lengyelország, Románia, Törökország, Irán, Afganisztán, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Litvánia — kötötte meg az ún. londoni konvenciót, melyhez 1934-ben Finnország is csatlakozott. 173