Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)
légi haderők kisegítő technikai személyzetének, anyagkészletének átszállításáról lesz szó. Már többször voltam bátor rámutatni arra, hogy a román kormány minden valószínűség szerint — ha nem is írásban — máris megállapodott a cseh és francia kormányokkal abban, hogy szükség esetén az orosz haderők átvonulását Románia területén megengedi. Ebben a megállapodásban Oroszországnak úgy látszik nincsen része, azaz a szovjet adott esetben csak az előnyöket élvezné, anélkül, hogy ezért Romániának ellenszolgáltatást adott volna. Hogy a román — cseh—francia megállapodás milyen formában és érvénnyel jött létre, azt persze nem lehet tudni. De nem hiszem, hogy Titulescu — még kevésbbé a király — hajlandó lett volna megfelelő orosz ellenszolgáltatás nélkül formális kötelezettséget vállalni ebben a tekintetben . Valószínű, hogy csak a Népszövetségi Alapokmány 16. szakaszában 8 9 meghatározott átvonulási jog értelmezésében egyeztek meg a román, cseh és francia kormányok. Az átvonulási jogra vonatkozó elvi megállapodással tehát Románia valójában nem kívánt más célt szolgálni, mint azt, hogy egyfelől Franciaországot és Csehszlovákiát megnyugtassa és másfelől Oroszországnak felkínálkozzék. Titulescu a montreuxi konferencián 9 0 július 10-én tartott beszédében egészen világosan kifejtette azt az elméletét, hogy az átvonulási jog biztosítására nemcsak akkor áll fenn kötelezettség, ha a Conseil az Alapokmány 16. cikkében meghatározott esetben egyhangú határozatot hoz. Szerinte — a Népszövetségi Alapokmány szellemében — az átvonulás jogát az ú. n. regionális szerződési viszonyban álló államok egymással szemben a Conseil egyhangú határozata nélkül is kötelesek biztosítani. Még pedig — Titulescu érvelése szerint — az ú.n. regionális szerződésben levő államok egymással szemben még akkor is kötelesek erre, ha egyikük az adott esetben semleges kiván maradni. Azaz, valamely felmerülő konfliktus esetén a regionális paktumok erejénél fogva még a semleges tagállam is köteles a paktumhoz tartozó többi állam haderejét területén átengedni. Ha ez az elmélet helytáll, felesleges, hogy Románia egy Oroszországgal kötendő kölcsönös segélynyújtási szerződésben formálisan is biztosítsa a szovjet csapatok átvonulásának jogát. Az egész Titulescu-féle elmélet nyilván azt a célt szolgálja, hogy ezt az átvonulási jogot ne kelljen kifejezetten elismerni. Titulescu törekvése éppen arra irányul, hogy ezt ne kelljen nyíltan és forma szerint is vállalnia, mert jól tudja, hogy minden ilyen nyílt kötelezettség-vállalás nagymértékben megnehezítené pozícióját saját országának közvéleményével szemben és mert a román—német viszonyt is veszélyeztetné. Más oldalról azonban Titulescu ennek a kötelezettségének hallgatólagos felkínálásával akarna Oroszországtól ellenszolgáltatásokat kieszközölni. A megfelelő ellenszolgáltatás vagy az volna, hogy Oroszország Románia valamennyi határát garantálja, vagy az, hogy legalább a besszarábiai kérdést véglegesen rendezzék. 8 9 Lásd e kötet I. fejezetének 86. sz. jegyzetét. 9 0 A lausanne-i egyezmény revízióját eredményező konferenciára utal. Lásd e kötet I. fejezetének 36. sz. jegyzetét. 141
