Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)

lom és Románia között; de ha Románia csatlakozik a Birodalom ellenségeihez és olyan szerződést köt a Szovjettel, amelynek éle nyilvánvalóan Németország ellen irányul, akkor a német kormány is ehhez fogja alkalmazni politikáját. Az amit Krofta mondott — válaszolta Titulescu — nem felel meg a valóságnak, illetőleg nem felel meg a román kormány szándékainak. A román kormány nem kíván és nem is fog olyan szerződést aláírni, mint amilyent Csehország kötött a Szovjettel. A cseh—orosz szerződés éle tényleg Németország ellen irányul. Románia már ezért sem akar ehhez a szerződési rendszerhez csatlakozni, mert nem akar ellentétbe kerülni a Német Birodalommal, amire nincsen semmi oka. Tény az — folytatta fejtegetéseit a román külügyminiszter —, hogy Románia már földrajzi fekvésénél fogva is speciális helyzetben van Oroszországgal szemben. Az európai politikai viszonyok mai bizonytalansága mellett meg éppen minden oka meg van arra, hogy keresse a Szovjet barátságát. Számolni kell azzal is, hogy Oroszország és a Német Birodalom előbbutóbb mégis csak ki fognak békülni. Ha Románia nem rendezi előbb viszonyát a Szovjettel, akkor megtörténhetik hogy a két nagyhatalom Románia terhére egyezik meg. Ezek a meggondolások indították arra, hogy a román—orosz viszony rendezésére valami megoldást keressen. A múlt év elején, amikor egy ízben Genfben négyszemközt beszélgetett Litvinovval, meg is mondta neki, hogy hajlandó volna kölcsönös megnemtámadási és segélynyújtási szerződést kötni a Szovjettel. Litvinov azt válaszolta, hogy „erről lehetne beszélni, jöjjön Titulescu Moszkvába, majd ott megtárgyalják, hogy mit csináljanak." Ennek az iniciatívának akkor nem lett folytatása. Később azonban Litvinov hozta megint elő a dolgot, de abból amit mondott kitűnt, hogy a Szovjet egyebet akarna, nem csak megnemtámadási és segélynyújtási szerződést. Litvinov megismételte azt a meghívást is, hogy a kérdést Moszkvában beszéljék meg. A román kormánynak az a felfogása, hogy a Szovjettel csak olyan szerződést köthet, amelyben Románia és Szovjet-Oroszország, mint teljesen egyenjogú felek állanak egymással szemben. Ezen az alapon ténxleg bármikor hajlandó szerződés-kötésre még pedig egy kétoldalú megnemtámadási és segélynyújtási szerződés aláírására. Nem tagadja, hogy az oroszok részéről ennek nehézségei vannak a „Keleti határ kérdése miatt" (sic !). A román kormány azonban nem hajlandó arra, hogy ugyanolyan szerződést írjon alá mint a csehek; nem hajlandó a francia — cseh — orosz szerződési rendszerhez

8

5 csatlakozni és nem hajlandó arra sem, hogy Románia területén „egyetlen orosz katonának" átvonulási jogot biztosítson. 8

5 1924. január 25-én Benes és Poinearé aláírta a csehszlovák—francia szerződést. A szerződés lényegében politikai és katonai jellegű volt, mely a versailles-i rendszer fenntartására és védelmére irányult. 1935. május 2-án a Szovjetunió és Franciaország megkötötte a kölcsönös segélynyújtási egyezményt, mely azokra az esetekre terjedt ki, mikor a szerződő felek egyikét valamely európai állam fenyegetné vagy támadná meg. 1935. május 16-án a Szovjetunió és Csehszlovákia között kölcsönös segélynyújtási egyezmény jött létre. Az egyezmény szövege lényegében megegyezett az 1935. május 2-án aláírt francia—-szovjet 136