Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére
aránylag mint a közkatonákban szenvedett veszteség; ez avval magyarázható, hogy a tisztek az első vonalban harcolnak és az abesszinek főleg rájuk tüzelnek. Biztosra veszi a gyors sikert, ami azt vonhatja maga után, hogy az ellenség serege szétszalad. Általános itteni felfogás szerint ez azt is jelenthetné, hogy a Négus kénytelen lesz békét kérni. Mussolini azt hiszi, hogy ez már előbb is bekövetkézett volna, ha az angolok nem bátorították volna ellenállásra és nem látták volna el hadianyaggal stb. stb. Dacára, hogy Afrikában ilyen szépen fejlődik a helyzet és a Népszövetség mostani ülésszakában aligha fog történni valami, ami fontosabb és Olaszországra nézve kellemetlen lenne, még sem optimista, mert nem hiheti, hogy az angol hajóhadnak a Földközi tengerben való összevonása és a szankcionista államok támadása esetén való támogatásának biztosítása tisztán csak elővigyázatossági rendszabály lett volna. Nem bízik Anglia jó szándékban és Eden terveit nem ismeri. Itt újból arra kért, hogy közöljük vele esetleges londoni észleleteinket. Nem „őrült" (sic) ! és bizonyára nem fog kikezdeni az angolokkal, de nem engedheti, hogy az Afrikában harcoló csapatokat elvágják az anyaországtól és egy esetleges blokádra erőszakos rendszabályokkal kellene felelnie. Reméli, hogy erre nem fog sor kerülni. Megismételte, amit decemberben mondott nekem, hogy a háború Anglia és Olaszország között olyan volna, mint az oroszlán és párduc küzdelme; előbbi megöli a párducot de az kikarmolja az oroszlán szemét. Az angol hajóegységek régiek, sem sebességük, sem tüzérségi felszerelésük nem felel meg a modern harcászati követelményeknek és ha tengeri háborúra kerülne a sor biztop, hogy alig kéthárom hajó kerülné el a pusztulást. Azonkívül szárazföldön megtámadná Egyiptomot, ami annál súlyosabb csapás volna Angliára, mert az ottani lakosság végképpen el van keseredve és bizonyára az angolok ellen fordulna. Neki tehát bizonyára volnának kezdő sikerei, de végeredményben mégsem győzhetne, mert Anglia mérhetetlen anyagi eszközökkel rendelkezik és Olaszországot megfojtaná. Megerősítette azt — mégpedig a szabadságáról visszatért Chambrunnel folytatott beszélgetés alapján — (a francia nagykövettel egyidőben az ugyancsak szabadságon levő angol 2 2 és német nagykövet 2 3 is megérkezett Rómába) — amit Khuen gróf jelentett Párisból, hogy ugyanis a franciák igen rossz néven veszik neki, hogy a Hoare-Laval féle béketervezetre nem reagált időben. Tudja, hogy ez az előbb kedvező francia néphangulatot is megváltoztatta, amit avval magyaráz (helyesen), hogy a franciák irtóznak a háborútól és azt remélték, hogy a béketervezet megvalósítható lesz; meghiúsulásáért most őt okolják. Hozzáfűzte, hogy ő hajlandó lett volna a tervezetet tárgyalási alapul elfogadni, de azt kezdettől fogva nem tartotta komolynak és nem akarja, mohón utána kapván, azt a benyomást tenni, hogy minden szalmaszálba kész belekapaszkodni, amit feléje dobnak. Ez gyengeség jele lett volna; viszont nem ért volna el semmit, mert akkor is elgáncsolták volna a tervezetet és ő legfeljebb némi külső és lényegtelen helyzeti előnyhöz jutott volna. 2 2 Drummond, Sir J. Eric 2 3 Hassell, Ulrich 91
