Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

189. A MAGYAR BELÜGYMINISZTÉRIUM ÄTIRATA A KÜLÜGYMINISZTERNEK Budapest, 1936. december 11. Szigorúan bizalmas Másolat a 13.117/1936. VII. res. B.M. sz. iktatmányból. Az osztrák—magyar legitimista mozgalom komoly fordulópont előtt áll, mely egyelőre az osztrák politikában érezteti hatását és a restauráció kilátásait jelentékenyen növeli. A fordulat nagyrészt Starhemberg herceg magyarországi tárgyalásainak eredménye. A herceg, a kormányból való kiszorítása után ideiglenesen visszaszorult a politikától, sőt olyan hírek keltek szárnyra, hogy Starhemberg kivándorol Ausztriából és Svájcban telepedik le. Ezzel a híreszteléssel szemben a Heimwehr leszerelését követő napon Starhemberg váratlanul Magyarországra jött és itt Esterházy Pál herceggel folytatott beható tanácskozásokat. Utána bécsi tárgyalások következtek, melyeknek első kézzelfogható eredménye Starhemberg herceg és Neustädter-Stürmer közbiztonsági miniszter kibékülése volt. NeustädterStürmer nemrég még Fey báró szövetségese volt és az emlékezetes konfliktus alkalmával mint akkori magyarországi követ, Budapestről küldött szimpátia-táviratot Fey őrnagy részére. A kibéküléssel most megváltozott a helyzet és Starhemberg, valamint Neustädter-Stürmer közösen alakítottak egy új szervezetet ,, Verein der ehemaligen Heimatschützler Oesterreichs" néven, mely a hivatalos monarchista egyesületekkel szemben az erőteljes és aktív restaurációs politikát szolgálná. Az új szervezet alapszabályait már a kormány elé terjesztették és a közeli napokra várják azok jóváhagyását, mely után Starhemberg újra glédába állítja a Heimatschütz régi szervezeteit, míg Neustädter-Stürmer az osztrák állami hivatalnokok körében csinál propagandát az egyesület mellett. Hasonló, vagy sokkal nagyobb meglepetést jelent az a hír, hogy Fey őrnagy is legitimista egyesületet alapít éspedig azokból az alsó-ausztriai Heimatschutz-csapatokból, amelyek annakidején Starhemberg herceggel szembehelyezkedtek. Fey őrnagy szövetségese Alberti, az alsó-ausztriai heimatschützlerek vezére, akinek legitimista színvallása annál nagyobb feltűnést keltett, mivel őt eddig hitlerista ügynöknek és a restauráció nyílt ellenségének hitték. Fey őrnagy a múltban is hangoztatta, hogy — bár a restaurációt nem tartja időszerűnek — a saját személyében feltétlen híve a Habsburg-dinasztiának. Az új politikai átcsoportosulás mutatja, hogy Ausztriában újabb tért hódított a restaurációs megoldás híveinek száma, de bizonyítja annak a feltevésnek a helyességét is, hogy a német birodalom ausztriai exponensei — nyilván Berlin hozzájárulásával — elfogadják, sőt támogatják a restaurációs plattformot, hiszen úgy Fey, mint Alberti és Neustädter-Stürmer a nagynémet irányzatot képviselik Ausztriában. Az ő szerepük ma már nem a restauráció elleni defenzíva, hanem annak a megoldásnak a kierőszakolása, hogy a restaurációt ne Starhemberg vagy Wiesner csinálja meg, hanem a német birodalom bécsi expozitúrája. Berlin támogatásával és természetesen Berlin elképzelése szerint, 22* 339