Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

Ezután áttért Ciano gróf a bennünket közelebbről érdeklő kérdésekre, azaz a középeurópai problémákra. Csehszlovákiáról kijelentette, hogy az azzal való jóviszonyra Olaszország egyáltalán nem helyez súlyt. Az olasz-román viszonyról sincs semmi mondanivalója. Arra kérdésemre, hogy igaz-e, hogy nemsokára egy befolyásos olasz politikus fog Bukarestbe utazni egy olasz-román kulturális egyezmény megkötése céljából, Ciano gróf ezt lehetségesnek mondotta, de hozzáfűzte, hogy ennek nagyobb fontosságot tulajdonítani nem lehet. Ezzel szemben a legnagyobb lelkesedéssel beszélt Jugoszláviáról, amelynek barátságát szerinte nemcsak Olaszországnak és Németországnak, de Magyarországnak is ápolnia kell. (mintha Göringet hallottam volna beszélni.) Az olasz külügyminiszter hosszasan fejtegette, hogy Jugoszláviának úgy politikai, mint gazdasági okokból óhajtania kell Olaszország barátságát. Mussolini milanói beszédében megtette az első lépést egy jugoszlávbarát politika kezdeményezésére. Konkrét egyezmények természetesen még nem jöttek létre. Ciano szerint az olasz-jugoszláv közeledésnek egyelőre három akadálya van: 1. a dalmát kérdés, 2. Horvátország és 3. Magyarország. ad. 1. — Olaszország tudatában van annak, hogy Dalmácia majdnem teljesen szláv. Mindössze 7000 olasz lakosa van. Elképzelhető volna tehát, hogy Olaszország dalmát területéről lemondjon, ha annak fejében Jugoszlávia veglegesen és ünnepélyesen lemond Olaszország szlovénlakta területeiről. ad. 2. — A horvátok eddig sok gondot okoztak Olaszországnak és sok pénzbe kerültek anélkül, hogy politikailag báimely hasznot biztosítottak volna az olaszoknak. Macek az utóbbi időben egyre nagyobb hajlandóságot mutat Pál régens herceg és Stojadinovic miniszterelnökkel való kibékülésre. Ha tehát a jugoszlávok komolyan ki akarnának békülni Olaszországgal, ennek fejében el lehetne ejteni a horvát emigráció támogatását. ad. 3. — Olaszország sohasem fogja magyar barátait a jó olaszjugoszláv viszony érdekében feláldozni. Ezért mielőtt bármely döntő lépésre határozná el magát, Magyarországgal érintkezésbe fog lépni, hogy közös érdekeinknek és a római jegyzőkönyvek szellemében járhassunk el. Figyelmeztettem Ciano grófot arra, hogy a jugoszlávokkal szemben a legnagyobb óvatosságra van szükség. Magyarország — mint ezt már magam a parlamentben is kijelentettem — hajlandó Belgrádhoz közeledni, de ezt semmi esetre sem fogjuk elsietni. Nem szabad elfelejteni, hogy Jugoszláviának nemzetközi helyzete ma rendkívül jó. Nemcsak francia szövetségére támaszkodhatik, de barátai Anglia, Németország, Lengyelország és legújabb, mint látom, Olaszország is, ami önérzetét természetszerűleg minden mértéken felül megduzzasztotta. Rámutattam arra is, hogy a horvátokkal való kibékülés még egyáltalában nem befejezett tény. Hangsúlyoztam ama benyomásomat, hogy Jugoszlávia jelenlegi kedvező helyzetét politikai és gazdasági előnyök szerzésére óhajtja kihasználni anélkül, hogy a maga részéről újabb barátaival szemben bárminő végleges obligót vállalna. Be akarja várni a döntő pillanatot a végleges állásfoglalásra, azaz azt az időpontot, amikor már tisztán fogja látni, hogy az európai csoportok közül