Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után
4. Olaszország külügyminisztere személyesen tájékoztatta a magyar és az osztrák képviselőket a Németbirodalom vezérével és kancellárjával, valamint külügyminiszterével folytatott megbeszéléseiről; a magyar külügyminiszter és az osztrák szövetségi kancellár élénk megelégedésüknek adtak kifejezést az olasz és német kormányok abbeli elhatározása felett, amely szerint a Dunamedencére vonatkozó kérdéseket a barátságos együttműködés szellemében fogják kezelni. Á három kormány képviselői újból kinyilatkoztatták erre vonatkozó abbeli szándékukat, hogy közös egyetértésben fognak eljárni, úgy amint az 1936. évi március hó 23.-án kelt 2. számú kiegészítő jegyzőkönyvben le van fektetve. 5. A három kormány képviselői teljesen egyetértettek abban, hogy elismerik a magyar kormány és az osztrák kormány a fegyverkezési jogegyenlőségre vonatkozó álláspontjainak jogszerű voltát, mely jogegyenlőség megfelel az igazságosság elemi elvének. A három kormány ennek megvalósítása céljából egymással érintkezésben fog maradni. 6. Arra az esetre, ha Olaszország a Népszövetségből való kilépését határozná el, Magyarország és Ausztria Olaszországgal, valamint egymás között is tanácskozni fognak, hogy megállapítsák követendő magatartásukat. 7. A három kormány képviselői megállapítják, hogy a kommunizmus Európa békéjét és biztonságát veszélyezteti és ezért újból kifejezést adnak abbeli szándékuknak, hogy országaikban a kommunista propaganda ellen minden erejükkel küzdeni fognak. 8. A három kormány képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyarország és Ausztria által az olasz-abesszin viszály alkalmából tanúsított magatartás, különösképen a szankciók kérdése tekintetében nemcsak megfelelt a három állam között fennálló barátsági és együttműködési viszonynak, hanem hozzájárult az európai béke és biztonság fenntartásához is. Azt tartják, hogy az Egyesség-okmány 3 6 18-ik cikke 3 7 jelenlegi állapotában veszéllyel járhat a béke fennmaradására és ezért messzemenő módosítást igényel. Egyetértés áll fenn közöttük arra nézve, hogy megállapítottnak tekintendő az, miszerint a római jegyzőkönyvek aláíró államai — amennyiben valamelyikük fegyveres viszályba sodródnék — keresni és alkalmazni tartoznak — figyelemmel a közöttük fennálló barátsági viszonyra — azokat az eszközöket, amelyek a gyakorlatban egy jóindulatú semlegességet jelentenek, és ennélfogva tartózkodni fognak bármely katonai, gazdasági vagy pénzügyi rendszabálytól ama harmadik állam ellen, amely viszályba került. Bécs, 1936. november 12-én. Kánya s.k. Ciano s.k. Schuschnigg s.k. Küm. res. pol. 1936—41—759. Másolat. 3 6 Az eredeti iraton az Egyesség-okmány fölé írva: „a népszövetségi" 3 7 „18. cikk. Minden nemzetközi szerződést vagy megállapodást, amelyet a Szövetség bármely tagja ezentúl létesít, haladéktalanul be kell iktatni a Titkárságnál és a Titkárságnak azt, mihelyt lehetséges, közzé kell tennie. A Titkárságnál való beiktatás előtt semmiféle ilyen nemzetközi szerződésnek vagy megállapodásnak nincs kötelező ereje."' Magyar Törvénytár. 1921. XXXIII. tc. 313
