Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

3. Megingathatatlan elhatározásom, hogy a kis-entente-tal semmi­nemű tárgyalásba nem bocsátkozom, mielőtt egyenjogúságunkat formailag el nem ismerték. 4. Meg van adva tehát a lehetősége annak, hogy minden a kis-entente­tól származó tárgyalási javaslatot a fegyverkezési egyenjogúság elismeré­séig visszautasíthassak. Eme meggondolások alapján kértem az 5. pont eredeti szövegének módosítását, a következő formát ajánlva: ,,I Rappresentanti dei trei Governi si sono trovati pienamente con­cordi nel riconoscere la legittimità del punto di vista del Governo d'Austria e di quello del Governo d'Ungheria per quanto riguarda 1' „uguaglianza di diritti" in materia die armamanti, uguaglianza che risponde ad un elemen­tare principio di giustizia. I tre Governi si terranno in rapporto ai fini délia sua realizzazione." Végül súlyt helyeztem arra, hogy az 5. szakasz utolsó mondata ,,I tre Governi si terranno in rapporto ai fini della sua realizzazione" feltétlenül belejusson a hivatalos közleménybe. Ügy Ciano gróf, mint Schuschnigg módosító javaslatomat vita nélkül elfogadta. ad 6. Osztrák kollégámmal egyetértésben tudomására hoztuk Ciano grófnak, hogy elfogadjuk az általa javasolt konzultációt. Előre ki kell azonban jelentenem, hogy a Népszövetségből való kilépést illetőleg előzetes kötelezettséget nem vállalhatunk. Schmidt külügyi államtitkár hosszasan és behatóan azzal indokolta álláspontját, hogy az osztrák külpolitika első­sorban a Népszövetségen nyugszik, amely Ausztriának már nagyon jelen­tékeny szolgálatokat tett. Én pedig a magyar felfogást a következőképen vázoltam: Kétségtelen, hogy a Népszövetség Magyarországon nem népszerű. Mindazonáltal a kilépésre kizárólag magyar érdekek flagráns megsértése esetén határozhatnánk el magunkat. Szem előtt kell tartanunk, hogy Genf például két év előtt a magyar—jugoszláv konfliktus idején lehetővé tette, hogy egy olyan megoldás jött létre, amely magyar szempontból is elfogad­ható volt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Genf egy olyan fórum, hogy bár merito kevés eredményt értünk el a kisebbségi kérdést illetőleg, azt állan­dóan napirenden tudjuk ott tartani. Kilépésünk a kis-entente helyzetét a kisebbségi kérdésben csak megerősítené. Végül tekintettel kell lennünk arra is, hogy mi ma a magyar gazdasági élet érdekében állandóan békés politikát hirdetünk, úgy hogy indokolatlan kilépésünket közvéleményünk egy, a mai békeirányzattal szöges ellentétben álló, megokolatlan aktusnak tekintené és ebben a kérdésben többségében a kormány ellen fordulna. Ciano gróf úgy Schmidt fejtegetéseit, mint az én előadásomat láthatólag kedvetlenül fogadta és majdnem hitleri stílusban támadta a Népszövet­séget, utalt Mussolini milánói beszédére, 3 2 amelyben ezt az intézményt legélesebben kritizálja és közeli bukását jósolta meg. Nyíltan kijelentette, 3 2 1936. november 1-én Mussolini Milánóban beszédet mondott a nemzetközi helyzet­ről. Beszédében szembefordult a leszerelés és a kollektív biztonság gondolatával, haszontalan és szükségtelen intézménynek jelentette ki a Népszövetséget, meghirdette a Berlin—Róma tengely létrejöttét és felhívta az összes tőkés államokat a Szovjetunió elleni közös harcra. 310

Next

/
Oldalképek
Tartalom