Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

Pflügl élesen kikelt az olaszok német orientációja ellen, kijelentvén, hogy ez Ausztria teljes feladását jelenti, de egyben az olasz külpolitika csődjét is, ami belátható időn belül be fog következni, s a németek Trieszt nyakára fognak ülni. Pflügl kifejtette, hogy az olasz — német megegyezés továbbra is meghosszabbítja azt az ideiglenes helyzetet, amely már a lakosság idegeire megy, mivel továbbra is bizonytalanságban marad a jövő: minő határok között fog az osztrák kérdés végre nyugvópontra jutni. Pflügl szerint kézenfekvő, hogy az újabb provizórium csak a hakenkreutz propagandának kedvez, ha az kifelé nem is nyer agresszív jelleget. A lakosság is érzi, hogy az osztrák kérdés huzavonájában csak Németoiszág nyerhet, minélfogva még az ingadozók, de a konzervatív elemek közül is sokan jövő exisztenciájukra gondolva már ma nácik lesznek, hogy az eljövendő Anschluss esetére már zsebükben legyen a náci legitimáció. Egyszóval már az egyszerű kenyérgondok kezdik rávinni az embereket, hogy a nácikhoz csatlakozzanak. Pflügl felhozta még, hogy Ausztriára nézve az ideiglenes helyzet meghosszabbítása nem jelentene veszedelmet akkor, ha Ausztria nemzeti állam volna. Ez azonban nem áll, s aki ezt állítja, vagy hazudik, vagy rosszhiszemű. Ausztriában nincsen dinamikus nemzeti eszme, amely képes lenne idegen áramlatok ellen ellenállást biztosítani. Erre csak a restauráció lenne alkalmas, mert az össze tudná fogni a lakosságot az osztrák gondolat jegyében. Az olasz követ itt közbevetette, hogy Róma mindig favorábilis volt a restauráció iránt, de a franciákra való tekintettel ezt nem támogathatják. Pflügl erre formálisan az asztalra csapott, hogy nem a franciák, hanem a németek miatt van, s majd megadják ennek az árát az olaszok. Majd kissé lehiggadva Pflügl hozzáfűzte, hogy mindaz, amit mondott, az ő privát véleménye és nem a „hivatalos" álláspont. Ha valaki ugyanis utóbbit akarja hallani, annak elmondhatná azt a litániát, amit a napokban kapott Bécsből, és ami „Monsieur Schmidt"-nek a személyes agyterméke. A maga részéről — mondotta Pflügl — azt hiszi, hogy Schuschnigg kancellár is tudatában van az osztrák „nacionalizmus" gyengeségének és ezért kötve hiszi, hogy hosszabb időre kötelezettséget vállalna a restaurációról való lemondás iránt. Bova-Scoppa, aki egyébként holnapután ismét Rómába utazik, mindezt majdnem szótlanul hallgatta végig, s csak annyit jegyzett meg, hogy az osztrák kérdés tényleg kényes probléma, s hogy Róma soha nem fogja Bécset Berlinnek odadobni. Mindezt érdekesnek tartottam Neked regisztrálni, csak azt nem szeretném, ha ez a Ballplatz fülébe jutna, tekintve, hogy Pflügl „filippikája" éppen nálam hangzott el. A legszívélyesebb üdvözletekkel tisztelő barátod: Bartók László Küm. pol. 1936—21/27—2794. (3592) Eredeti tisztázat. 304