Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után
kezesre szükséges kiadásoknak viselésére meg kellett nyerni, ami alig lett volna lehetséges, ha Belgium politikája továbbra is abban merült volna ki, hogy a francia politikát minden fenntartás nélkül támogassa. Ezenkívül a belga közvélemény attól tartott, hogy Franciaország Szovjetoroszországgal kötött segélynyújtási egyezménye folytán Belgium Franciaországgal szemben vállalt katonai természetű kötelezettségeinek teljesítése során Szovjetoroszország politikája miatt is bonyodalmakba keveredik. Az ellenszenv ezzel a lehetőséggel szemben Belgiumban annyival nagyobb volt, mert nincsen Oroszországgal szövetségi viszonyban, mégis viselnie kellett volna adott esetben azokat a következményeket, amelyeket a francia — orosz szerződés megkötése felidézett és amely szerződésben Belgium nem is volt szerződő fél. Intőpéldául szolgált Hitler állásfoglalása a katonamentes Rajna-vidékkel szemben, amelyet a francia — orosz szerződés váltott kiBelgium érezte, hogy elesett attól az előnytől, melyet neki a locarnói szerződés értelmében létesített katonamentes öv biztosított, vállalta a szoros francia — belga kapcsolat veszélyeit, anélkül, hogy ezért megfelelő ellenértéket kapott volna. Az idők folyamán bebizonyosodni látszik, hogy Magyarország azon felfogásával, mely a kollektív biztonságot és a kölcsönös segélynyújtást nem tekintette helyes és megfelelő útnak az európai béke biztosítása felé, igen jó társaságban találja magát, amennyiben Németország, Olaszország, Lengyelországon stb. kívül a belga király és a belga közvélemény túlnyomó része is ezt a felfogást vallja úgy látszik magáénak. Tisztelt Bizottság ! Teljesen ellentétben a most említett és az egyes államokban kisebb-nagyobb erővel jelentkező irányzattal, a Népszövetség egyes tagállamai, amint a legutóbb lefolyt genfi tanácskozásokból is kiviláglott, nem akarják, hogy ez a szervezet valóban is a béke fenntartására szánt és a békés evolúció ügyét szolgáló intézmény legyen. Ellenkezőleg azt akarják elérni, hogy a Népszövetségnek megtorlásos rendszere, a regionális kölcsönös segélynyújtási egyezményeknek a Paktummal való szorosabb kapcsolatban hozatala révén megerősíttessék. Mondanom sem kell, hogy a reformnak ily elképzelése nemcsak azzal az evolúciós szemlélettel elle.nkezik, amelyet a Nemzetek Szövetségéről és annak céljairól mi magunknak kezdettől fogva megalkottunk, hanem ezek a törekvések ugyanígy nem vetnek számot azzal a felfogással sem, amelyet ebben a kérdésben a legutóbbi közgyűlésen Eden brit külügyi államtitkár is kifejezésre juttatott, amikor egyrészt sürgette az Egyességokmány preventív jellegű rendelkezéseinek idejében és a jövőben hatályosabban való alkalmazását, másrészt pedig a Paktum 19. cikkével kapcsolatban 2 4 kiemelte volt, hogy az élet nem mozdulatlan, hanem dinamikus és hogy tévedés volna a világ ügyeit abba a merev keretbe zárni, amely egy adott pillanatban fennáll. Amiként a t. Külügyi Bizottság tagjai előtt ismeretes, az idei népszövetségi Közgyűlés több kormánynak javaslatára megalakította és néhány rövid napon át működtette azt a bizottságot is, amelynek a korábbi években 2 4 ,,19. cikk. A Közgyűlés időnként felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetné." Magyar Törvénytár. 1921. XXXIII. tc. 297
