Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

jegyzőkönyvet és a július 11.-i német—osztrák megegyezést egyelőre kielégítő alapnak tekintik Ausztriával szemben való magatartásukat illetőleg úgy olasz, mint német részről. A Münchenben megjelenő Völkischer Beobachter október 26.-i külpolitikai vezércikke érdekes kiegészítést ad e tekintetben : „Einen wichtigen Punkt bildete die Donauraumpolitik Deutschlands und Italiens. Wie für alle anderen Fragen, so gilt auch für die zukünftige Politik im Donauraum, dass man sich in Berlin und Rom keineswegs darauf festzulegen wünscht, ivas in Zukunft zu geschehen hat, sondern dass man im entsprechenden Augenblick die Mittel und Wege finden wird, gemeinschaftlich handelnd vorzugehen. Von einer Aufteilung etwa des Balkans oder des Donauraumes in Interessensphären kann daher in keiner Weise gesprochen werden . . ." Szabó György m. kir. főkonzul Küm. pol. 1936—21/27—2794. (3580) Eredeti tisztázat. 167. KÁNYA KÜLÜGYMINISZTER BESZÁMOLÓJA AZ ORSZÁGGYŰLÉS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉN Budapest, 1936. október 29. Szigorúan bizalmas Tisztelt Külügyi Bizottság ! Európa, sőt talán más kontinenseken is nyugtalanság üli meg a lelkeket. Ennek külső jelenségeit észlelhetjük a különböző nemzetek irányító tényezőinek központjaiban, a sajtóban, az egyes osztályokban, a társadalomban, le egészen a családokig. Mivel ez az állapot már hosszasan tart, a nyugtalanság olyan mérveket kezd ölteni, hogy a közvéleményben nem egyszer fogalomzavar áll be a külső jelenségek és a tények között. Meg fogom kísérelni, hogy ennek a helyzetnek előidéző legfőbb momentumait röviden összefoglalva felfedjem és a szétfutó mozaikszerű képet lehetőleg egyszerű formákra vezessem le. Tisztelt Bizottság ! Ha Európa meglehetősen kaotikus állapotának okait kutatjuk, azt fogjuk megállapíthatni, hogy az elsősorban arra a körülményre vezetendő vissza, hogy egyes nagyhatalmak — és itt Olaszországra és Németországra gondolunk — függetleníteni kívánják magukat attól az állásponttól, mely a status quo merev fenntartásában látja Európa jövendő boldogulásának egyetlen biztos alapját. Olaszországnak és Németországnak ez a törekvése természetesen bizonyos súrlódásokra vezetett, amelynek hullámai csak lassan és fokozatosan tudnak elülni. A fentemlített politikai törekvéseknek egyik megnyilvánulása volt a közeli múltban Abesszínia meghódítása Olaszország által. Ez a hadjárat egy másik következménnyel is járt, nevezetesen azzal, hogy a Róma és 292