Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

Végül sajnálattal állapítottam meg, hogy egy magyar—román modus vivendi, amelyet mi szívesen látnánk, az ezidőszerint Romániában dühöngő magyarellenes hangulat miatt a lehetetlenségek körébe tartozik. Küm. res. pol. 1936—21—796. Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték : berlini követségnek. 157. A BÉCSI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Bécs, 1936. október 2. 141/pol. — 1936. Bizalmas Ausztria belpolitikai helyzete nem tud olyan nyugodt mederbe terelődni, mint aminő kívánatos volna. Ennek oka az, hogy nem áll a kormányelnök rendelkezésére az a kompakt tömeg, amely a biztos kormányzási lehetőség alapfeltétele. Schuschnigg a Vaterländische Frontot megalkotta, október 17-én egy nagy tömegmanifesztációt tervez, ez sikerülni is fog, de az emberek csak kis részben fognak meggyőződésből vagy személye iránti lelkesedésből a felhívásnak eleget tenni. Schuschnigg nem tudja az embereket megnyerni, ami pedig egy autoritär államférfiúnál szükséges, ha nem képes erős kézzel tekintélyt szerezni. Túl zárkózott, természete nem vonz. Kevés személyes híve van, ezek közé tartozik a külügyi államtitkár Schmidt Guidó, kinek határozottan oefolyása van a kancellárra, aki azonban mindent lebagatelizál. Hogy Schuschnigg tartja magát, ezt elsősorban annak köszöni, hogy nincsen possibilis utódjelölt. Schmitz bécsi főpolgármester szívesen menne át a Ballhausplatzra, de ezen keresztény-szocialista egyedül áll és ő sem rendelkezik személyének propagandát csináló személyes barátok felett. Eddig Franciaország felé kacsintott, utóbb Mussolini felé fordult és nagyon nagy súlyt helyezett arra, hogy mostani olaszországi útját megtehesse. Néhány hónap előtt Starhemberg lehetett volna kancellár, rajta múlott, hogy nem jött. Starhembergnek ezen indolenciáját, mely igen ártott tekintélyének, egyesek szemére vetik és Lahr valamint Fey palotaforradalmat próbáltak rendezni, amely a Heimatschutz Bundesführung ja által (melyhez Fey nem tartozik) Fey és Lahr ellen irányuló hivatalos nyilatkozatára vezetett. A Heimatschutz további sorsát még bizonytalannak látom. A vezetőség, melyből erős egyéniség hiányzik, lanyhán fogja a gyeplőt. Ausztriában képviselő nem lévén, kialakult a hivatásos pártember, aki élni akar, de a mai irányzat mellett nem tud pártállásból megélni. Die Heimatschutz, die Ostmärkischesturmschar stb. már nem időszerű, pedig ezek a pártemberek élni akarnak. A Vaterländische Front nem nyújt elégnek megélhetést. Egyes tartományi Heimatschutzvezetőség saját külön elgondolása szerint akarja megmenteni a hazát és önmagát előtérbe tolni. A tiroliak olaszellenes hangulatban Németország felé néznek, ahonnan turistákat várnak, a stiriaiak részben a vörösök elleni frontot akarják meg278