Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

tájékozatlannak mutatkozott. Ez különben erősen meglátszott a sajtón,, amely a legkülönbözőbb kombinációknak adott helyet. A politikai közvélemény az utazásban elsősorban a középeurópai blokk kialakulására vonatkozó diplomáciai lépést látta. A spanyolországi események, a bal- és jobboldali világnézeti frontok kialakulásának félelme miatt izgatott közvélemény növekvő aggodalommal gondol az úgynevezett fascista államokból kialakuló középeurópai blokkra. A sajtó egyenesen a francia diplomácia legfőbb feladatául tűzi ki, hogy az angol külpolitikával való szoros együttműködésben Európának két hatalmi csoportra való kialakulását a blokkokra válását mindenáron megakadályozza és igyekezzék fenntartani a jelenlegi népszövetségi rendszert a nemzetek közti együttműködés alapján. Valóban a francia diplomácia minden törekvése odairányul, hogy a Németország körül csoportosuló blokk kialakulását lehetetlenné tegye. A Kormányzó Űr Őfőméltóságának útja is elsősorban ezért nyugtalanította az itteni politikusokat, mert: ebben a német diplomácia újabb manőverét látták. Párisban nagy nyugtalansággal tekintenek a német—szovjet ellentétek kiélesedése elé, mint amely különösen a francia—szovjet egyezmény óta Franciaországot belekényszerítheti egy európai konfliktusba. A közvélemény és a sajtó egy része a Kormányzó Úr Őfőméltóságának utazását összefüggésbe hozta Németország szovjet-ellenes terveivel és ezt az utat úgy igyekezett feltüntetni, mintha ezzel Magyarország véglegesen a szovjet-ellenes diplomáciai mezőnyben helyezkedett volna el. Ez a felfogás a szélső jobboldali lapoknál még bizonyos rokonszenvet is keltett a Kormányzó Úr Őfőméltóságának jelenlegi lépése iránt. Azonban a közvélemény és a sajtó inkább gyakorlati és legközvetlenebb terveket keresett a Kormányzó Űr Őfőméltóságának megbeszélései mögött. Általában előkészítő tárgyalásoknak tekintették valamely diplomáciai akciókhoz. Egyesek szerint ezek a tárgyalások egy közvetítő akció bevezetéséül szolgáltak volna, amelynek célja a július 11.-i német—osztrák megegyezés kibővítése és szorosabb összhangba hozása a római egyezményekkel. Más vélemény szerint Magyarország mostani lépése a tervezett loearnói értekezlet előkészítéséül szolgálna. Ezt a gondolatot a sajtó egy része is felkapja és bizonyítékul hivatkozik Bethlen István grófnak a „Pesti Napló augusztus 20.-i számában megjelent cikkére, amelyben a volt magyar miniszterelnök a magyar külpolitika egyik legközelebbi feladatául tűzi ki, hogy a készülő locarnoi konferencián egy kész középeurópai tervvel jelenjék meg. Mások viszont katonai természetű kérdéseknek megbeszélését keresik a berchtesgadeni találkozó mögött. A Quai d'Orsay természetesen bizalmatlansággal tekintett Magyarországnak ezen újabb külpolitikai tevékenysége elé. A francia diplomácia még mindig nem akar annak tudatára ébredni, hogy megszűnt az a hegemonikus helyzete, amely a magyar külpolitikát a várakozásra és a kezdeményezéstől való tartózkodásra kényszeríthette. Egyesek szemében valóságos vakmerőségnek tetszik, hogy Magyarország Államfője elmerészelte hagyni országa határait és érintkezést keresett a barátságos szomszédállamok fejeivel. Ugyanezen körök, talán dépit-jük leleplezésére, azzal igyekeznek az utazás jelentőségét csökkenteni, hogy a magyar diplomáciának ez a kezdeményező lépése alig fog eredménnyel járni. Gamelin vezérkari főnök 268