Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - II. Az 1936. július 11-i német—osztrák egyezmény

seben mutatkozó hatását elismerik ugyan, de nagy aggályokkal várják az egyezmény további következményeit. Amidőn ma Pizzardo érsek előtt megjegyeztem, hogy az osztrák—német viszály rendezése esetleg a németszentszéki viszonyra is enyhítő hatással járhat — az osztrák kormány mint klerikális elleni német sajtótámadások megszűnése — az érsek ezt élénken tagadta és az ellentéteket reményteleneknek jelezte. A kép teljességéhez tartozik még az a, nem ugyan a francia kormányon, de a francia népen való sajnálkozás, melyet vatikáni körökben az egyezménnyel kapcsolatban mutatnak. Thierry I. osztályú követségi titkár ideiglenes ügyvivő Küm. pol. 1936—20/25—1908. (2508) Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték : M. E. és az összes követségeknek. 135. NAPIJELENTÉS VUKÉEVlC BUDAPESTI JUGOSZLÁV KÖVET ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1936. július 16. Ma megjelent nálam Yukcevic jugoszláv követ és közölte velem, hogy Bledben járt, ahol hosszas beszélgetést folytatott Stojadinovic ministerelnökkel, akinek átadta üzenetemet. (Az üzenet a következő volt: „Az utóbbi időben lejátszódott bizonyos események, így 10 magyar honpolgár kiutasítása, magyar művelődési egyesületek feloszlatása, halálos kimenetelű határincidensek stb. azt a benyomást keltették bennem, hogy Stojadinovic nem veszi komolyan a magyar—jugoszláv közeledést és annak érdekében nem tesz semmit. Én is ennek megfelelően fogom magatartásomat berendezni. Nem vagyok hajlandó a jugoszlávok után szaladni.") Stojadinovic Yukcevic útján arra kér engem, hogy ne türelmetlenkedjem, (j a szerb közvéleményre való tekintettel csak lassan és fokozatosan haladhat a magyar—jugoszláv közeledés felé, amely továbbra is állandóan szeme előtt lebeg, Stojadinovic ezen üzenetét köszönettel vettem tudomásul. Vukcevic érdeklődésére azután kifejtettem, hogy mi a július 11.-i osztrák—német megegyezést megelégedéssel regisztráltuk már azért is, mert az alkalmas az olasz—német viszonynak a javítására és lehetővé teszi a jövőre e két nagyhatalom békés együttműködését. Hacsak egészen váratlan akadály nem merül fel, amit valószínűnek nem tartok, Középeurópa nyugodt és békés fejlődése biztosítottnak látszik. Azt hiszem, minden józanul gondolkodó ember osztani fogja ezt a felfogásunkat, mert hiszen ezen egyezmény által az annyit hánytorgatott német veszély legalább egyelőre el van hárítva. 246