Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - II. Az 1936. július 11-i német—osztrák egyezmény

103. A BERLINI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Berlin, 1936. július 3. 76/pol. — 1936. Titkos Jelentem, hogy június hó 30.-án felkerestem báró Neurath külügyminiszter urat s többek között (lásd 75/pol. sz. jelentés

2

3) szóbahoztam a német — olasz viszony kérdését, amelyre vonatkozóan legutóbbi június hó 26-án kelt 74/pol. számú jelentésemben

2

4 megemlítettem, hogy Dieckhoff miniszteri igazgató e tárgyban elég óvatosan nyilatkozott. Elsősorban verifikálni akartam Nagyméltóságod 345/res. pol. számií rendeletében

2

5 foglaltakat. Megemlítettem, hogy benyomásom szerint a német—olasz megértés az abesszin akció óta elég jó mederben folyik s bár a legutóbbi időben eszközölt kölcsönös látogatásoknak (Rossoni, Valle, Fank) túl nagy konkrét jelentőséget nem tulajdonítok, mégis jellegzeteseknek lehetne ezeket tekinteni. Hozzáfűztem még, hogy római hírek szerint ott azon vélemény alakul ki, hogy Berlinnel előbb-utóbb talán olyan megállapodásra lehetne jutni, mely szerint kölcsönösen tekintetbe veszik egymás érdekeit. Báró Neurath itt közbeszólt, nem adott ezen kérdésemre konkrét választ, de azt mondotta, hogy ezen a fokozaton tulajdonképpen már túl is vannak. ő pl. 3 nappal ezelőtt felajánlotta Mussolininek, hogy Németország bármely időpontban elismeri Abesszínia bekebelezését s mhitán a mostani időpont erre talán nem volna megfelelő, ennek megállapítását őreá bízza. Mussolini ezt köszönettel vette tudomásul azzal, hogy az időpontot majd annak idején báró Neurath tudomására fogja hozni. Báró Neurath hozzáfűzte még, hogy arról is van szó, hogy Olaszország talán a désintéressement-ját fogja kijelenteni a locarnói kérdésben. örvendetesnek mondottam ezen kölcsönös megértést s célzást tettem az osztrák kérdésre. Báró Neurath szerint e tekintetben az olasz és német felfogás már nem áll olyan mereven egymással szemben és megjegyezte, hogy ezen kérdés megoldása természetesen továbbra is előfeltétele a német— olasz viszony további kialakulásának. Miután — amint már jelentettem — a németek anglomániája erősen visszatartja őket az olaszokhoz való közeledésükben, célzatosan szóbahoztam az angolok legutóbbi időben tanúsított magatartását, különösen Duif Cooper párisi beszédét.

2

6 A külügyminiszter erre szenvedélyesen kikelt az angolok ellen „ich sage es schon immer, mit den Engländern ist nichts anzufangen" ! ! Es itt 2

3 A jelentést nem találtuk meg. 2

4 A jelentést nein találtuk meg. 2

5 A rendeletet nem találtuk meg. 2

6 Duff-Cooper angol hadügyminiszter a Francia—Brit Társaság 1936. június 24-i párizsi fogadásán feltűnően kiemelte a francia—angol együttműködés jelentőségét. Baldwint idézve kijelentette: „Anglia határa a Rajnánál fekszik". Hangsúlyozta, hogy „szabadságeszményeink veszélyben vannak, mert egyes hatalmak a háború szükségességét hirdetik és ifjúságukat erre készítik elő". 229