Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - II. Az 1936. július 11-i német—osztrák egyezmény

határozott közvetlen és erős francia — orosz—cseh ellenerőkkel áll szemben és amelyet, egyelőre legalább, sem angol, sem olasz érdek nem támogat. A kérdés időszerűségét mindkét fél egyformán érzi. — Innen magyarázható meg az utóbbi időben bekövetkezett fokozott tevékenységeik is. Egymásnak „elébe vágni" igyekeznek ! Eredményesebb munkásságot természetesen a legitimisták fejtenek ki, mert „legálisak" és mert a „Nácik" nem kapták meg Németországból azt a „j e 11", amely őket olyan nyílt fellépésre is képessé teheti, hogy az eddigi számításokat is áthúzhassák. Jelentésemet a követnek bemutattam. Felterjesztem 3 példányban. Veress ezredes Küm. pol. 1936—20—280. (2308) Eredeti tisztázat. 113. A VARSÓI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Varsó, 1936. június 30. 170/pol. — 1936. Szigorúan bizalmas Moltke úr nekem tett bizalmas közlése szerint Benes kijelentette a bukaresti német követ

2

2 előtt, hogy a kisentente államfők entrevueje alkalmával semmi olyan határozatot nem hoztak, amely Németország érdekeit sértené. Egyúttal biztosította őt, hogy a legjobb indulat vezeti Németország iránt. Titulescu ugyanakkor tett kijelentéseiben messzebb ment Németország iránti barátsága hangoztatásában. Többek között úgy nyilatkozott, hogy az Anschluss-al szemben Románia semleges fog maradni, sőt egy német — csehszlovák konfliktus esetében is csak akkor lenne kénytelen beavatkozni, ha Németország oldalán Magyarország is részt venne abban. Hory András s.k. rk. követ és megh. min. Küm. pol. 1936—21/31—2313. Sokszorosított másolat. 10* 2

2 Fabricius, Wilhelm dr. 227