Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - II. Az 1936. július 11-i német—osztrák egyezmény
Tauschitz nem tartja kizártnak, hogy Schuschnigg előbb-utóbb némi mozgási szabadságot fog adni a „Nationale Opposition"-nak, ami egyelőre egyes alsóbb állások betöltésénél is kifejezésre fog jutni. A kormányba való bevételről esetleg, de csak később és akkor is csak egy-két személyről lehetne szó, akit gondosan kiválasztana. A „Nationale Opposition" becslése szerint a lakosság 10 —20%-át teheti ki. II. A Habsburg restaurációra vonatkozó hírek Tauschitz véleménye szerint abból a körülményből indultak ki. hogy Adelhaid főhercegnő viszszatért Ausztriába és beiratkozott a bécsi egyetemre, amihez még hozzájárult a Reichspost ismeretes cikke is. 1 2 A kérdést aktuálisnak nem tartja, hangsúlyozta azonban, hogy az osztrák kormány, amennyiben az időt arra elérkezettnek látja, a kérdést a szomszéd államok állásfoglalására való tekintet nélkül, saját belátása szerint fogja megoldani. Ezzel kapcsolatban a német álláspont ismertetésére bővebben nem tért ki. Legfontosabbnak jelölte meg Jugoszlávia állásfoglalását. Nem tartja kizártnak — bár erős kételyei vannak ebben az irányban — hogy a jugoszlávok esetleg fegyveresen lépnének fel. Mindenesetre Jugoszlávia határain belül erre vonatkozólag különböző felfogások vannak. Előadta azt a, szerinte biztos forrásból eredő információt, mely szerint Korosec a közel múltban Laibachban egy pártértekezleten azt az álláspontot foglalta el, hogy a szlovének Belgrád politikájától eltérőleg ítélik meg a restauráció kérdését. Ók az Anschluss és a restauráció — mint két rossz között — inkább a restaurációt fogadnák el. Az Anschluss révén egyrészt úgysem valósulhatnak meg karinthiai aspirációk, másrészt pedig a német birodalom idővel egészen biztosan az Adriai tenger felé fog előnyomulni, és az ehhez szükséges korridort úgyszólván Szlovénia bekebelezésével megteremteni. Ezzel szemben egy esetleges restauráció esetén a horvátok és a szlovének, akik önként szakadtak el a Habsburgoktól, bizonyára nem fognak oda visszakívánkozni, viszont Belgrád természetes félelme ettől az eshetőségtől engedékenyebbé fogja a szerbeket tenni jogos kívánságaikkal szemben. Így a restauráció a horvátoknak és szlovéneknek előnyöket jelenthet. Korosec ezen állásfoglalását az osztrákok természetesen nem értékelik úgy, mintha az a szerb hadsereget esetleg konkrét akciójától visszatarthatná, de a helyzet megítélése szempontjából mindenesetre érdekes támpontnak tartják, amely idővel esetleg más irányban is némi befolyást gyakorolhat. Végül ismételte osztrák kollégám, hogy a restauráció kérdése nem aktuális. Itt megemlíteni még, hogy a kis entente államfőinek bucaresti találkozását illetőleg Tauschitz szerint utóbbi időben (betegségem alatti távollétemben) az oláh 1 3 és különösen a cseh követ 1 4 szinte demonstratíve hangsúlyozzák, hogy Sztojadinovics csakis azért nem kísérte el Pál herceget Bucarestbe, mert a jugoszláv alkotmány szerint az államfő és a miniszterelnök egy időben nem hagyhatják el az ország területét (nehogy esetleg együtt váljanak merénylet áldozatává). Mindketten erősen hangsúlyozzák, hogy Sztojadinovics a legközelebb pótolni fogja ezt és ellátogat Bucarestbe. 1 2 Erre vonatkozó utalásokat lásd e kötet 112. sz. iratában. 1 3 Comnen, Nicolas P. 1 4 Mastny, Vojtech 221
