Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére
Vonatkozó terveit közölte Eden úrral, aki mint Sir Austen egykori parlamenti titkára, volt főnökét nem akarta megsérteni azzal, hogy ezen — általa különben teljesen feleslegesnek tartott — útjáról lebeszélje. Quasi félhivatalos megbízást adott tehát neki, hogy az említett kérdés-complexumról a helyszínen tájékozódjék. Ezen a kereten belül Sir Austen azonban tényleg nemcsak információkat gyűjtött, hanem úgy az osztrák, mint az itteni vezető személyiségekkel folytatott megbeszélése folyamán arra törekedett, hogy bizonyos, az Anschluss veszélyének elhárítását szolgáló megoldásokat suggeráljon. Ugy Bécsben, mint itt is az Ausztria és Csehszlovákia közt létesítendő szorosabb együttműködés szükségességét igyekezett megértetni. E tekintetben állítólag mindkét helyen kielégítő nyilatkozatokat is kapott. Német információk szerint Bécsből azzal a benyomással jött ide, hogy a restauráció záros határidőn belül meg fog történni, miért is Benest rá akarta arra venni, hogy ne támasszon emiatt nehézségeket. A köztársasági elnök ez elől azonban azzal a már többször alkalmazott formulával tért ki, hogy csehsziovák részről nem látná ugyan szívesen a restaurációt, de végeredményben hajlandók volnának ebbe beletörődni, ha nem kellene tekintettel lenniök jugoszláv szövetségesükre, aki ebben a kérdésben teljesen intransigens álláspontot foglal el. Sir Austent állítólag Benes ily értelmű válasza indította arra, hogy Belgrádban is megkíséreljen ebben az ügyben közvetíteni. Budapest pedig útba esvén, nem tçhette meg, hogy ott is meg ne álljon, mert különben a részrehajlás vádjának tette volna ki magát. Itteni angol kollegámat 10 6 ez a látogatás, mely szerinte neki csak egy csomó pénzébe került, de különben az ég világon semmi értelme nem volt, nagyon untatta. Egy vele nagyon bizalmas viszonyban levő skandináv kollegámmal közölte, hogy ő kizárólag arra szorítkozott, hogy Sir Austent a kompetens emberekkel összehozza. A konverzációkba azonban egyáltalában nem folyt bele és óvakodott a Sir Austennal való érdemleges eszmecserétől. Az itteni kérdésekre vonatkozó nézetét jelentéseiben lefektette és tudja, hogy azok Sir Austenéival nem egyeznek. Nem ambitionálhatta magának, hogy őt meggyőzze és ha saját nézetekép olyan dolgokat mondott volna neki, amiket Sir Austen nem szívesen hall, akkor utóbbi Londonban emiatt biztosan intrikálna ellene. Ellenkező esetben pedig téves nézetei igazolására ő reá hivatkoznék mint korona tanúra. Ebből pedig szintén nem kér. Egyébként pedig angol kollegám velem szemben is a leghatározottabban kijelentette, hogy Csehszlovákia — ez a szerinte semmi létjogosultsággal nem bíró ország — az angol közvéleményt egyáltalában soha nem érdekelte és nem is fogja érdekelni. Ennek biztonságáért egyetlen angol, de francia katona sem fog masírozni. Sőt még hozzá fűzte, hogy Németország ellen is csak akkor lesznek erre hajlandók, ha Németország Franciaországot megtámadná. Ezt pedig meggyőződése szerint nem fogja tenni, miért is a mostani összes pourparlekat üres szalmacsépelésnek tartja. 10 6 Addison, Sir Joseph 10* 195
