Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

tudta volna, sőt annak voltunk tanúi, hogy majd az egyik, majd egy másik ország Genfnek hátat fordított, míg mások — ha az újságoknak hinni lehet — adott esetben kilépésükkel fenyegetőztek. Genf, mondám, egy kitűnő institúció lehet, dehát mint minden emberi alkotás, javításokra szorul és evoluálni kell. Hitler kancellárnak — folytatta Maisky nagykövet — legközelebbi akciója Ausztriára fog irányulni éspedig az ottani belső helyzet felfordítása által. Ausztria nácifikálása esetén, ami az Anschluss-szal egyértelmű, Csehszlovákia helyzete tarthatatlanná válik és két lehetőség áll elő, ti. 1. Franciaország eleget tesz szövetségi kötelezettségének és Csehszlovákia segítségére siet, mely esetben Oroszországnak is meg kell indulnia. (A szovjetorosz — csehszlovák casus foederis tudniillik akkor következik be, ha Csehszlovákiát jogosulatlan támadás éri és Franciaország utóbbinak segítségére jön.) A dolgok ily irányú fordulata általános háborúra vezet; 2. a francia nemzet megtagadja kormányának az engedelmességet és nem akar háborúba keveredni Csehszlovákia miatt. Ez esetben Oroszország sem mozdul és Csehszlovákia valamilyen formában kénytelenkelletlen német fennhatóság alá kerül. — A nemzeti szocialista Németország ennél a pontnál nem fog megállni, hanem sorra következnek majd Jugoszlávia, Románia, Bulgária és — mikor kissé habozott — én mondtam rá, hogy Magyarország, szóval feléled a régi Neumann-féle Mittel-Európa az Északitengerig további expanziós lehetőségekkel a kelet felé — német szupremácia alatt. Azt válaszoltam a szovjet nagykövetnek, hogy helyzetmegítélése igen érdekelt engem és csak annyit mondhatok, hogy én a magam részéről és velem együtt sok más gondolkozó ember már 1919-ben tisztában voltunk azzal, hogy a Párizs-környéki békék megalkotói az Osztrák— Magyar nagyhatalom feldarabolása által a la longue vue voltaképpen egy majdan megerősödő Németország útját egyengették kelet felé. — Ugyanis kikerülhetetlennek látszik, hogy amennyiben a németek keleti aspirációi — akár háborúval, akár háború nélkül — győzedelmesek lennének, mindazok a Monarchiából alkotott kisebb országok kevésbé lesznek képesek a német supremációnak ellenállani, mint az osztrák — magyar nagyhatalom, mely ugyan Németország szövetségese, de egyszersmind gazdasági riválisa és a pán-germán terjeszkedésnek mitigálója volt. Ez majdnem egy fátum, melynek magvát a Monarchia feldarabolói vetették el és nem igen látom, hogy mindezek a kisebb-nagyobb déli és délkeleti országok, magunkat beleértve, miképp tudnák magukat ezen fatum bűvkörének hatása alól elvonni, feltéve mindig azt, hogy Németország jövendő sorsa a győzelem jegyében fog állani. Maisky nagykövet szerint ezt meg lehetne gátolni, ha mindnyájan összefognak és Magyarországnak is a potenciális germán veszedelem ellen legjobb lenne, ha azokhoz szegődnék, akik a Népszövetség megerősítésére törekednek. Azt válaszoltam neki, hogy a Nemzetek Szövetségébe való belépésünk óta mindig kivettük részünket annak munkáiban és barátai vagyunk a genfi institúciónak, különösen ha annak szervezete a népszövetségi alapeszmének és céljának megfelelően evolúciós úton tökéletesbíttetnék. Ámde psychologice nehezen elképzelhető, hogy mi egy olyan békekonstrukcióért lelkesedjünk, vagy érte talán még kevés megmaradt vérünket is ontsuk, melynek legsúlyosabb kárvallottjai mi vagyunk. Eddig a szovjet nagykövettel folytatott konverzáció. 182