Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére
kötése esetében volnék hajlandó a kis-ententtel politikai jellegű szerződést kötni. Akkoriban hajlandó lettem volna az egyenjogúság életbeléptével még néhány hónapot várni, ma azonban már az az álláspontom, hogy a katonai egyenjogúság előzetes biztosítása esetén vagyok csak hajlandó a kis-entente képviselőivel a zöld asztalhoz ülni. Általában azt hiszem, hogy amint már fentebb említettem, a politikai közeledés megkísérlése ma még korai és azért elégedjünk meg, ha jugoszláv vonatkozásban az eddiginél jobb atmoszférát sikerült teremteni. Újból kiemeltem az osztrák-német viszony javidásának szükségességét és egyidejűleg ama nézetemnek adtam kifejezést, hogy Berlin vagy legalább is a Wilhelmstrasse, ezt őszintén óhajtja, csak a nemzeti szocialista pártban áll fenn talán még nehézség. Állításom bizonyítására szigorúan bizalmasan felhoztam azt is, hogy a németek megkérdeztek bennünket, nem tudnánk-e erre vonatkozólag egy olyan javaslatot hozni, amely úgy Berlint, mint Bécset kielégítené. Összefoglalva a mondottakat, előadtam az osztrák minisztereknek, hogy 1. politikai közeledés a kis-entente államaival, talán az egy Jugoszláviát kivéve, egyelőre mellőzendő, 2. gazdasági kapcsolatok mélyítését ezidőszerint csak kétoldalú szerződések megkötésével, illetve a létező szerződések tágítása útján tartom lehetségesnek. Ugy Schuschnigg, mint Berger-Waldenegg báró teljesen azonosították magukat eme felfogással és hangsúlyozták, hogy külpolitikájukat a jövőben is eme irányelvek alapján fogják folytatni. Jugoszláviát illetőleg azonban megjegyezték, hogy Stojadinovics jugoszláv miniszterelnök a legutóbbi időben a restauráció ellen mondott beszéde 7 3 miatt Bécs és Belgrád között bizonyos elhidegülés állott be. Schuschnigg igen határozottan hangsúlyozta, hogy — ellentétben a velem szemben Vukcsevics budapesti jugoszláv követ által is megemlített híresztelésekkel — sohasem ajánlotta fel látogatását Belgrádba. Csupán arról volt szó, hogy Berger-Waldenegg és Stojadinovics esetleg Bledben találkozhatna, ami azonban eddig nem következett be. Teljesen valótlan — folytatta a kancellár — az a hír is, hogy Starhemberg herceg Bukarestbe készülne. Ennek a híresztelésnek a története az, hogy a londoni román követ 7 4 Starhemberggel szemben szóbahozta, hogy egy ilyen látogatás milyen hasznos volna mindkét állam részére. Az alkancellár azt válaszolta, hogy ha látogatását Bukarestben óhajtják, hívják meg őt hivatalosan. Ez azonban eddig szintén nem történt meg. Kiemeltem ezután, hogy Stockinger osztrák kereskedelmi miniszter politikája itt sok embernél azt a benyomást keltette, mintha a miniszternek ' 3 Stojadinovic jugoszláv miniszterelnök a parlament 1936. március 6-i ülésén a Habsburg-restaurációval szembeni hivatalos jugoszláv álláspontot így foglalta össze : „Mi sohasem tudjuk megérteni és nem is fogjuk megérteni az osztrák legitimisták programmját. Jugoszlávia álláspontja a Habsburg-restauráció tekintetében eléggé ismeretes. A restauráció elkerülhetetlenül súlyos következményekkel járna és veszélyeztetné az európai békét. Nekünk kötelességünk az általános béke érdekében ebben a kérdésben megismételni a régi határozatunkat: nem és nem!" 7 4 Laptew, C. M. 156
