Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

val Ausztriának érdekében áll. Emellett azonban természetesen az osztrák külpolitika fővonala és alapja az 1934 évi római paktum marad. Suvich ezt a közlést köszönettel tudomásul vette és kijelentette, hogy Mussolini is változatlanul hű marad a római paktumhoz és hogy csak az Olaszország ellen alkalmazott szankciók miatt nem hangsúlyozta ezt az utóbbi időben, nem akarván Ausztriának és Magyarországnak Londonban ártani. Az olasz külügyi államtitkár azonkívül határozottan kijelentette, hogy Rómának Olaszország és Németország közeledésére irányuló törekvései egyáltalában nem változtatnak semmit Mussolini osztrák politikáján. Ezek után szóba kerültek a közeljövőben kilátásba vett különböző látogatások egyes államok vezetőférfiai között. (Schuschnigg budapesti, Starhemberg herceg római és végül Schuschnigg kancellár és Gömbös miniszterelnök római útja.) Ezzel kapcsolatban szóba kerültek Schuschnigg nemrég Prágában lefolytatott tárgyalásai. Berger-Waldenegg kijelentette, hogy Schuschnigg kancellárnak Prágában lefolytatott tárgyalásai alkalmával három cél lebegett szeme előtt: 1. A ma nagyon kedvezőtlenül alakult osztrák-csehszlovák kereskedelmi viszony javítása; 2. az ez év május végén lejáró osztrák-csehszlovák döntőbírósági szerződések modernizált formában történendő meghosszabbítása; 3. egy kultúregyezmény kötése a két ország között. Általában Schusnigg kancellár igyekezett a tárgyalások fősúlyát gazdasági momentumokra helyezni. Ezek után kifejtette az osztrák külügyminiszter, hogy a bécsi kormány ugyan barátságos viszonyt óhajt Csehszlovákiával, de szívesebben látna egy közeledést Jugoszláviához már csak azért is, mert Csehszlovákia adott esetben csak lényegtelen támogatást nyújthatna Ausztriának. Áttérve Starhemberg herceg alkancellár londoni és párisi tárgyalásaira, báró Berger-Waldenegg a következőket adta elő. Az osztrák alkancellár Londonban tárgyalt VIII. Edward királlyal, Baldwin miniszterelnökkel, Eden külügyminiszterrel, Austen Chamberlain és Churchill képviselőkkel. Valamennyi angol politikusnak tudomására hozta, hogy az osztrák kormány a Habsburg restauráció kérdésében elfoglalt álláspontját nem változtatta meg. Ez az álláspont a következő: A kérdést a kormány nem tartja aktuálisnak és távol áll Ausztriától, hogy ennek forszírozásával Európa békéjét megzavarja. Elmondta még azt is Berger báró, hogy Starhemberg el akart utazni Steenockerzeelbe, hogy Ottó császárt a fenti értelemben tájékoztassa és befolyásolja, de Corbin londoni francia nagykövet nyomására eme tervétől elállott. A nagykövet ugyanis kijelentette, hogy Flandin francia külügyminiszter a kisententera való tekintettel nem fogadhatná őt (Starhemberget), ha előzetesen Steenockerzeelbe utaznék. Berger szerint az összes angol miniszterek és politikusok barátságosan és érdeklődéssel hallgatták végig Starhemberg herceg fejtegetéseit, Eden külügyminiszter kivételével, aki Starhemberggel szemben nagyon rideg magatartást tanúsított és semmiféle vitába nem volt hajlandó belebocsátkozni. 141