Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére
Erre azt válaszolta, hogy lehetséges ugyan, hogy a két kormány közt folynak bizonyos megbeszélések „mais nous n'avons sûrement pas pris aucun engagement". De Facendis úr már többször nyilatkozott velem szemben hasonló értelemben és mindig kitért erről a kérdésről való behatóbb eszmecsere elől. A szóbanforgó alkalommal fenti szavaihoz még hozzáfűzte, hogy Olaszország nagyon méltányolja a birodalomnak jelenleg minden tekintetben tanúsított korrekt magatartását, tudniillik, hogy az osztrák kérdésben nem használja ki Olaszország másirányú elfoglaltságát, a sanctiók tekintetében pedig igen megkönnyíti helyzetét. Ezt Olaszország sohasem fogja elfelejteni és adandó alkalommal a birodalom is számíthat ellenszolgálatára, így például, ha német részről fel fogják vetni a koloniáris mandátumok revíziójának kérdését 5 0 — ami szerinte a közeljövőben valószínűleg meg fog történni —• Olaszország minden bizonnyal a német álláspontot fogja támogatni. Olasz kollegám fenti kijelentéseiből arra következtetek, hogy ő a maga részéről inkább híve a kisentente-tal, mint Németországgal való közelebbi kooperációnak. Azt nem tudom megítélni, hogy ezen egyéni nézete mennyiben felel meg kormánya intencióinak, illetőleg, hogy utóbbiakra lehet-e és mennyiben kihatással, de tekintettel arra, hogy pozíciójánál fogva ebben, a minket oly közelről érintő kérdésben elfoglalt álláspontja reánk nézve semmiesetre sem lehet közömbös, bátor voltam vonatkozó benyomásaimról Nagyméltóságodat a fentiekben tájékoztatni. Wettstein m. kir. követ és meghatalmazott miniszter Küm. pol. 1936—7/27—741. Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték: londoni, római, párizsi, berlini, belgrádi, bécsi és varsói követségeknek. 5 0 A versailles-i békeszerződés értelmében a volt német gyarmatokat Anglia, Franciaország és Japán kapta meg. A Népszövetség Egyezségokmányának 22. szakasza az alábbi megokolással szentesítette a győztes hatalmak tulajdonjogát a szerzett zsákmányra: „22. cikk. Oly gyarmatokra és területekre nézve, amelyek az elmúlt háború következtében megszűntek az őket azelőtt kormányzó Államok fennhatósága alá tartozni, s amelyeken oly népek laknak, amelyek a mai világ különösen nehéz viszonyai között még nem tudják önmagukat kormányozni, alapelvül mondatik ki, hogy ezeknek a népeknek a jóléte és fejlődése a civilizáció szent hivatása, amelynek biztosítékait fel kell venni a jelen Egyességokmányba. Ez alapelv gyakorlati megvalósításának legalkalmasabb módja az, hogy e népek felett való gyámságra megbízást azok a fejlettebb nemzetek nyernek, amelyek segédeszközeiknél, tapasztalataiknál, vagy földrajzi helyzetüknél fogva leginkább képesek és hajlandók ennek a felelősségnek vállalására. . ." Németország uralkodó körei azonban maguk is részt kértek a gyarmatokon folytatott „kultúrmissziós tevékenység"-ből (vagyis a gyarmatok kirablásának hasznából), s ezért Hitler hatalomrajutása után a korábbiaknál határozottabban követelték a gyarmati mandátumok revízióját. 9* 131
