Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

41. A BELGRÁDI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Belgrád, 1936. február 16. •31/pol. — 1936. Szigorúan bizalmas V. György angol király temetése nyomában Párisban megindult diplomáciai megbeszélésekről itt általános az a vélemény, bogy e tárgyalások a nagy sürgés-forgás dacára vajmi kevés pozitív eredménnyel jártak. A tanácskozások nyilvánvaló célja, hogy Ausztria függetlenségének biztosítása révén Németország ellen egy egységes front alakíttassák, itteni felfogás szerint nem éretett el s a Dunamedence problémáinak megoldása tekintetében megegyezést létesíteni nem sikerült. Jugoszláviát e tágyalásokon Pál régensherceg képviselte, kit párisi tartózkodása alatt a francia sajtó émelygősen dicsőített, az egekig magasztalva különösen nagy államférfiúi tehetségét. Pál herceget a tömjénezés nem tévesztette meg s a különböző Párisban felmerült tervekkel szemben állítólag semmi irányban nem kötötte le magát. Mint ismeretes a jugoszláv kormány már eddig is állandóan húzódozott attól, hogy a Dunakérdés megoldásában szerepet vállaljon, nem rokonszenvezett annakidején a vonatkozó olasz-francia megállapodásokkal sem,

47 ezen irányhoz híven Pál herceg sem lépett ki a jugoszláv külpolitika által eddig tanúsított reserváltságból s fenntartotta magának a teljes akciószabadságot. E magatartást itt azzal okolják meg, hogy Jugoszlávia Ausztria függetlenségét saját érdekei szempontjából nem tartja életbevágó kérdésnek, ennek folytán nem hajlandó az osztrák függetlenség biztosítását illetően kötelezettséget vállalni, hacsak nem a nagyhatalmakkal, elsősorban Anglia és Franciaországgal egyetemben. A Németországgal szemben kiépítendő biztonsági politika Jugoszláviát közelebbről nem érdekli, az Ausztriához való túlzott közeledést ellenzi s gyanús szemmel nézi a Schuschnigg prágai látogatásával kezdeményezett akciót. Ami a Habsburg kérdést illeti, itteni érdeklődésem során azt a benyomást nyertem, hogy bár Pál régens herceget Párisban állítólag biztosították arról, hogy a restauráció kérdése elintézettnek tekinthető, Jugoszlávia bizalmatlansága e tekintetben mégsem szűnt meg teljesen, értesülésem szerint Pál régensherceg Párisban ezért nyomatékkal utalt volna arra, hogy Jugoszlávia el van tökélve, hogy végső esetben a restaurációt önállóan is megakadályozza. Párisban, amint itteni politikai körökben beszélik mindent elkövettek, hogy Pál régensherceget a németbarát iránytól való elhajlásra bírják, az 4

7 1935. január 7-én Rómában olasz—francia megegyezés jött létre, amely a gyarmati problémák mellett a közép-európai kérdésekre is kiterjedt. Az egyezmény értelmében a két hatalom kölcsönösen tájékoztatja egymást a közép-európai ügyekről, s tanácskoznak egymással, ha Ausztria függetlensége veszélybe kerülne. Németországot, Magyarországot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát, Lengyelországot és Romániát az egyezményhez való csatlakozásra szólítják fel. A közép-európai egyezmény keretében felszólítják az Ósztrák—Magyar Monarchia összes utódállamait, hogy határaik kölcsönös tiszteltetben tartására és egymás belügyeibe való be nem avatkozásra kötelezzék magukat. 125