Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

azonban nem mondhat le, hogy Franciaország segítségét (ennek hatályos voltában maga sem hisz) ne vehesse a szerződés alapján igénybe, ha szom­szédjaival meggyűlnék a baja. Villani rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Küm. res. pol. 1936—23—115. Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték: M. E., londoni, párizsi, berlini és varsói követségeknek. 27. NAPIJELENTÉS PAPÉN BÉCSI NÉMET NAGYKÖVET ÉS KÄNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Bécs, 1936. február 5. Ma felkeresett Papén német követ a Sacher-szállodában és mindenek­előtt a francia-angol katonai egyezményre terelte a beszélgetést. Kijelen­tette, hogy az úgy Hitlerre, mint az egész német közvéleményre rendkívül rossz hatást tett és Hitlerben azt az elhatározást érlelte meg, hogy adott esetben komolyan foglalkozzék a Rajnavidék remilitarizálásával. A kérdés fejleményei Papén szerint a következők: Sir Eric Phipps berlini angol nagykövet megjelent Hitlernél és fel­ajánlotta, hogy kössenek egy német-francia-angol légügyi egyezményt, amely a locarnói szerződés kiegészítését alkotná. Az angol nagykövet kijelentette, hogy Anglia hajlandó volna a franciáknak ama kívánságát honorálni, hogy a francia északi partokon az angoloknak légi támpontokat rendezzenek be. Hitler tiltakozott az ilyen tartalmú légügyi egyezmény ellen és kiemel­te, hogy ő ebben az esetben azt követelhetné, hogy Anglia déli partjain a németeknek bocsássanak rendelkezésükre légi támpontokat. Amennyiben a franciáknak a kért koncesszió megadatnék — Hitler nézete szerint — a locarnói egyezmény elvesztené értékét Németország számára, mert oly kedvező helyzetet biztosítana Franciaország részére, amely a locarnói egyezménnyel nem volna összeegyeztethető. Hitler kénytelen volna ilyen körülmények között megfontolás tárgyává tenni, vajon köteles-e továbbra is betartania a locarnói egyezmény által megerősített semlegességét a Rajna-vidéknek. Hitler válasza nagyon elkedvetlenítette az angolokat és a tárgyalások egyelőre megszakadtak. Előadtam azután Papennek, hogy báró Neurath külügyminisztertől Londonban (lásd Londonban január 29-én kelt napi jelentést) 3 4 azt az információt kaptam, hogy a német-osztrák kibékülés ugyan még nagy nehézségekbe ütközik, de nem egészen kilátástalan. 3 4 Lásd e kötet 19. sz. iratát. 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom