Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

háborúból szükségképpen gazdaságilag meggyengülve kerülne ki és el lennének szigetelve, — személyes véleményem szerint — mégis csak kénytelen lesznek újból keresni a nyugati nagyhatalmak barátságát és kényszerből be kellene állaniok azok közé, akik a kollektív biztonság jelszavával acél abroncsot kovácsolnak a birodalom köré, és akkor Németország bekerítése teljessé válnék. A birodalomnak tehát érdeke, hogy a jóviszonyt Rómával tovább kiépítse és Olaszország izolálását így megakadályozza. Hassell kijelentette, hogy teljesen helyesli, amit mondok és Berlinben is azon a véleményen vannak, hogy a stresai fronthoz való visszatérést meg kell akadályozni. Szabadsága utolsó napjait (előzetesen Wormsban ünnepelte meg ezüstlakodalmát) Berlinben töltötte és Hitlerrel hosszasan beszélt. A Kancellár szószerint azt mondotta neki, hogy „fátyolt kell vetnünk az 1934-es eseményekre; Olaszországgal egészen új politikát csinálok és az remélhetőleg gyümölcsöket fog hozni". A Führer tehát igen jól van disponálva; de nem a közvélemény, mely az olaszokban még mindig az 1915. évi árulókat látja és az 1934. évben tanúsított magatartásukat sem tudja megbocsátani. * A lengyel nagykövet utalt Becknek a külügyi bizottságban január 15-én tartott beszédére, amelynek szövegét annak idején meg is küldötte nekem. Abban Lengyelország politikájának irányelvei világosan le vannak fektetve. A Külügyminiszter a legbarátságosabb módon emlékezett ott meg Olaszországról, mellyel a jelenlegi viszonyt nemcsak fenntartani, de tovább fejleszteni is óhajtja. Rómában ezt azonban túl kedvezően látszanak magyarázni, ami arra vezetendő vissza, hogy Bastianini, akivel Varsóban mindenki igen kedves, optimistább a kelleténél és ilyen módon is jelent. Mint például felhozta, hogy az olaszok igen meg voltak lepve, amikor Lengyelország megszavazta a szankciókat, mert nagykövetük azt jelentette, hogy ez nem fog megtörténni. Ő maga mindig megmondja a valóságot a Palazzo Chigiben és ezért nem nagyon szeretik. Most már csak ritkán megy a minisztériumba és a Duce-t is ritkán látja. A napokban azonban fel fogja keresni, mert nehézségek vannak a folyamatban levő pénzügyi tárgyalásoknál (az 1924. ^vi úgynevezett dohánykölcsönről van szó). Ami Beck külpolitikáját illeti, az mindig a Pilsudsky marsall által megállapított irányelvekhez alkalmazkodik: egyik alapja a Franciaországgal kötött szövetségi szerződés, fennáll továbbá a Romániával létesített szerződéses viszony; ezekhez jön a német birodalommal létesített megállapodás és a szovjet szerződés (előbbit tudniillik Wysocki készítette elő, mint berlini követ és utódja Lipsky csak finalizálta). A két utóbbinak köszönhető, hogy Lengyelország helyzete ma összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint azelőtt volt. Bár Németországban teljesen nem bízhatnak, Szovjetoroszországban pedig még kevésbé, a szerződések fennállása eddig nemcsak Lengyelország, hanem Európa békéjét is biztosították. Mindent megtesznek, hogy a német-lengyel viszony kedvezően fejlődjék, ami nem is olyan könnyű, mert ott van a danzigi kérdés és a kisebbségi kérdés is — a németek germanizálják a lengyel kisebbségi lakosságot, Varsó azonban még ezt is türelemmel nézi, mert nem akarja a különben jó viszonyt megzavarni. Arról 103