Zsidi Vilmos (szerk.): A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi, rektori tanácsüléseinek, vezetői értekezleteinek napirendi pontjai 1949-1999 (Budapest, 2000)

Egyetemi tanács, rektori tanács, vezetői értekezlet a budapestiKözgazdaságtudományi Egyetemen 1949-1999

oktató" beosztású dolgozó. A karok számát figyelembe véve ez 16 választott oktatót jelentett, szemben a tisztség alapján bekerült 10-11 tanácstaggal. A választottak aránya így egyharmaddal múlta felül a hivatalból tagokét. Módosította az erőviszonyokat az a lehetőség, hogy az egyetemi tanács tagként meghívhatott legfeljebb három személyi „a kiváló külső szakemberek vagy a társadalmi élet kiemelkedő személyiségei közül. "Tanácskozási joggal lehetett jelen a művelődésügyi miniszter képviselője, a Közgazdász Továbbképző Intézet, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, az esti és a levelező tagozat „1-2" képviselője. Meghatározott napirendi pontok tárgyalásához tanácskozási joggal a rektor meghívhatott más személyeket is. Személyi ügyek tárgyalásán, ugyancsak tanácskozási joggal vett részt a személyzeti vezető is. Az SzMSz szerint az egyetemi tanács dönthetett a rektorhelyettesek személyéről, az egyetemi szabályzatok megállapításáról, a tanszékvezetői megbízásokról - a politikai gazdaságtan, a filozófia és a tudományos szocializmus tanszék kivételével, a kari tantervekről, az oktató-nevelő munka tartalmi és módszertani terveiről, az egyetemi tudományos tervről, az egyetemi és tiszteletbeli doktori címek, a jubileumi oklevelek kitüntetések adományozásáról, a gazdálkodásról, a költségvetési keretek kari felosztásáról, illetve a jogszabály, vagy egyetemi szabályzat szerint elé tartozó ügyekről. A tanács az Egyetem tevékenységét érintő bármely ügyben vizsgálatot rendelhetett el. Az egyetemi tanács javaslatot tehetett a miniszter hatáskörébe tartozó vezetői megbízásra és oktatói kinevezésre, a személyzeti vezető és a Rektori Igazgatási Titkárság vezetőjének kinevezése, a rektor személyére, címzetes egyetemi tanári és docensi címek adományozására, egyetemi doktori szigorlatnak, kandidátusi szakmai vizsgaként, illetve doktori értekezésnek pedig kandidátusi értekezésként történő elfogadására. Az egyetemi távlati fejlesztési tervmeghatározásával kapcsolatban, a tantervi irányelvek megállapításakor a művelődési miniszter „meghallgatja" az egyetemi tanács véleményét. A miniszter vagy a rektor kérésére bármely kérdésben véleményt kellett nyilvánítania. Vezetési, oktatási és nevelési ügyekben rektortól felvilágosítást kérhetett és javaslatot tehetett számára. A rektor viszont köteles volt tájékoztatást adni a határozatok végrehajtásáról, „továbbá valamennyi jelentős intézkedéséről". Több - itt nem részletezett megszorítás a rektor mozgásterét szűkíti, ellenőrzésben lehetőségét pedig kiteijeszti. Fontos változás volt, hogy a tanév első ülésén a rektor előteijesztésére dönteni kellett a tanévi ülések számáról és a tervezett napirendi pontokról. Az egyes iüések előtt hét nappal történt a meghívók szétküldése. A határozatképesség és az ügymenet beosztása nem tért el a korábbi gyakorlattól. Némiképp kibővítésre került az egyetemi tanács ideiglenes-, illetve állandó bizottság - állítási joga. Teljesen új egység az egyetemi tanácsba való választás szabályozásáról intézkedő rész. A kari képviselőket a kari oktatók értekezletén választották. Az értekezlet összehívása és a választás lebonyolítása a kari a szakszervezet feladata volt. Különbséget tettek a választójog és a válaszhatóság feltételeiben: választójoggal rendelkeztek a főállású oktatók mellett a másodállásban lévők, sőt azok is. akik az Egyetemmel nem álltak munkaviszonyban, de tartós jelleggel az Egyetemre voltak kirendelve oktatói, tudományos munkára. Ellenben választhatók csak a főállású oktatók voltak. Természetesen egyfajta előzetes szűrő is be volt építve a rendszerbe: a jelöltek névsorát az oktatói értekezletet megelőzően, be kellett mutatni a dékánnak. Ezen túlmenően természetesen érvényesült a párt akarata is. bár kimondottan az MSzM-ben mnes leírva. Az egyetemi tanácsra készült előteijesztés megvitatásában azonban a következő olvasható: „A kari pártszervezet felemlítését a jelölésnél ... nem tartjuk szükségesnek. Magától értetődő, hogy a jelölés fontos aktusába, és különösen a viták elintézésébe a kari szakszervezeti 148