Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1956
1956. szeptember 13.
«» 5 — mellett is vannak lehetőségek a lazításra. Ezeket a leb? tősége- lé. két tartalmazza az előterjesztés a tanszékek javaslatai, ész» g; revételei alapján és - ez egyúttal válasz Haász elvtárs felvetésére is - a jelen pillanatig ennél többet nem lehett tenni. g A következőkben az előterjesztésben foglaltak, valamint a vitá- % ban elhangzottak alapján kell klalakitnai azt a direktívát, amelynek figyelembevételével a tanszékeknek a munkát tovább kelj H folytatniok. Álláspontja szerint a munka nem mehet olyan irányban, amely az előadások teljes őrarendszerét felborítja, legfeljebb arról lehet szó, hogy a dékán elvtársak megvizsgálják: melyek azok a tárgyak, ahol kivételesen engedélyezhető óracsőkkentés. Javasolja, hogy a Rektori fanács elvként mondja ki: a meglévő órarendszer egészéhez most még nem nyúl hozzá, hogy az oktatás folyamatos menetét ezzel ne zavarja. Ennek ellenőre meggyőződése, hogy a hallgatóság megérti majd: tényleges óraszámcsökkentésről van szó, mert hiszen a tanszékek túlnyomó része máris arra a rendszerre tért rá, hogy nem veszi igénybe a papíron rendelkezésére heti 2 órás szemináriumlehetőséget, hanem tematikus szemináriumokat tart, éspedig nem hetenként, hanem 2-3 hetenlént. Ezzel kapcsolatban azonban szükségesnak tartja és javasolja: a tanszékek már előre állapítsák meg, mikor milyen szemináriumokat tartanak, a szemináriumok tartásának időpontjait úgy egyeztessék, hogy a hallgatók részére valóban maradjon szabad idő és év közben ne iktassanak be — váratlanul — uj szemináriumot. Egyetért Fogaras elvtársnak azzal a javaslatával, hogy közös nevezőre kell hozni az egyes szakok megterhelésének mértékét. Azokon a szakokon, ahol a dolog természeténél fogva több a gyakorlat, nyilvánvalóan kevesebbnek kell lennie a másfajta Óraterheléseknek, mint más szakokon, mert csak igy érhető el, hogy a hallgatóság egészének terhelése megközelítőleg azonos lesz. Rém helyesli azt a javaslatot, hogy a levelező hallgatóknál se kgyen félévi vizsga az egész éves tárgyaknál, mert a levelező hallgatóknál nem állanak olyan ellenőrző eszközök rendelkezésre, amelyek sikerrel megakadályozhatják a tanulásban bekövetkező esetleges lanyhulást. Ezért van szükség, hogy félévenként meggyőződjenek a levelező hallgatók tanulmányi előmeneteléről. Ez annál is inkább megkövetelhető, mert a levelező hallgatók tanulmányi szabadságát 2# napról 42 napra emelték fel. Azzal egyébként egyetért, hogy a 2-3 féléves tárgyaknál a délelőtti hallgatók ne tegyenek félévenként vizsgát, természetesen figye— lembevéve az ösztöndijmegállapitás támasztotta követelményeket. Javasolja, hogy a II. évfolyam terhelésével kapcsolatos problémákat, amelyek a legsúlyosabbak, külön vizsgálják meg egy hét múlva. Nem ért egyet azzal, hogy a hallgatók bármelyik hóhapban vizsgázhassanak. Ez a t,mezeizésnek” nyitna utat. Egyébként is, ha az egyes tantárgyak oktatását komolyan veszik, nem valószínű, hogy azokból bárki is könnyen, határidő előtt levizsgázzék. Ugyanakkor magvizsgálandónak tartja, nem lehetne-e a nyelvoktatás terén az óv elején felmentő vizsgát tartani azok részére, akiknek tudása megüti az előirt mértéket. Nem látja semmi akadályát annak, hogy a rendelkezésre vizsgaidőszakot úgy a délelőtti, mint a levelező ha tetszésüknek megfelelően használják ki, közvetlenül ken jelentkezzenek vizsgára.
