Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági kar tanácsülései, 1928-1929
1928.09.03. 1. rendes ülés
Előttetek, hogy én nem tettem egyetlen egy lépést sem a megüresedő v első, legrégibb kereskedelmi jogi katedra felé, habár a Ti megértő barátságotok talán azt sem vette volna tőlem rossz néven, ha eddig végzett munkálkodásom alapján jogot is formáltam volna Apáthy István- Hagy Ferenc és Szászy-Schwarcz Gusztáv örökségére. Az én teljes passzivitásomnak alapja egyedül és kizárólag az Irántatok érzett hála és szeretet volt. És mégis megtörtént az, hogy az ősi Pázmány Péter Tudományegyetem jogi kara meghívott Nagy Ferenc utódjául.Ezt a meghívást el kellett fogadnom.Elsősorban és talán kizárólag is azért, mert az én tudományszakomnak tulajdonképpeni székhelye és millieu-je a jogi kar és pedig kimondottan a budapesti jogi kar,ahol egyedül nyilik alkalmam tételes tudományomat a magyar közgazdasági élet szívverésének és a gazdasági törvényalkotásnak közelében művelni és a megfelelő szukreszcenciát kiválogatni. Hogy eltávozásom körötökből nem jelenthet eltá- volódást a Közgazdaságtudományi Kartól, azt úgy érzem felesleges volna bővebben is bizonyítanom. Hiszen szin igazság és bölcsesség, amit hozzám intézett szép leveledben mondasz,hogy "a szeretet és > kölcsönös lelki megértés a nehéz idők kohójában válik igazán acélossá”.Én nem válhatok el Tőletek,mert minket nem a dicsőség, a jólét és a földi javak közös élvezése terelt egy táborba, hanem a férfias, kemény és konok küzdelem,a közös ideál megvalósításának rögös utján ezer és ezer veszély, meg nem értés,nyilt és titkos támadás közepet- te végzett verejtékes,úttörő munka. Ebben a munkában egy szerény kisj részecske _én vagyok. Ez a lelki darabom benne van és benne marad az intézményben, szerves alkotórészként. Ezt senki és semmi meg nem semmisítheti, ezt én onnan el nem vihetem, ez most már állandóan a Tietek ! De tárgyi oka is van annak, hogy én a jövőben —'------sem távolodhatok el a Közgazdaságtudományi Kartól. Én tudományszakon r művelését a forméljogi iskola irányítása mellett kezdettem meg. Ösztönösen megéreztem azonban már régóta, hogy a szabályozásra szoruló gazdasági intézmények jogi lényege nem lehet más,mint ami gazdaság^ lényegük. Hogy helytelen az a beállitás,amely akként okoskodik,hogy "lehet hogy tényleg ez így van,jogilag azonban másként van”.Vagy egyszerűbben és Luther szavaival élve:"az a jogász,aki csupán csak
