Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági kar tanácsülései, 1922-1923

1923.04.27. 12. rendes ülés

az uj dijak megállapitásánál intézményes biztosítékot ad a va- lutáris ingadozással szemben.

Nem értjük pz alatt azt, hogy már most áttérjünk a békeparitásra, A magyar tudomány úgy mint eddig, ezután is meghozza azt az önzetlen áldozatot, hogy levonja az ország megcsonkításának, kirablléának és gazdasági meggyöngülésének kon- zekventiát. Annyira szerény azonban éppen a nemzet existentiá- Ját nemalapi tó jelent'sémének tudatában meg nem lenet, hogy ugyanazt a munkát, a elyet békében 150 arany koronáért végzett, most 1.20 K- rt /ifólövi 1000 koronás tandíj-:/ végezze; hogy 40 fillérért szimorlatostasson 20 arany korona helyett, 24 fillérért kollokváltasson 10 arany korona helyett. Különösen szembeszökővé válik ennek az állapotnak tarthatatlansága Karunkon, amely 80 ,C-ban olyan életpályákraképzi ki a Jcmodu földbirtokos és kereskedők gyermekeit, amely foglalkozási ágak módját ejtették annak, hogy munkájuk ellenértékétaranyparitásban, vagy épen aranyparitáson felül honoráltassák.

A tandíj és vizsgadij rendezését /:és nem "emelését":/ nézetünk szerint csak akkor érhetjük el, ha a békebeli aranypar1tásos Jövedelmet vesszük alapnak és ezt a Jövedelmet az ország gazdasági meger's'désének arányában, fokozatosan biztosítjuk a most kínlódó tanári generációnak is. Ezen az alapon állva tehát nem a dijak emelésének hanem leszállításának mértékét kell fontolóra vennünk. Ki kellene mondani, hogy a dijak a békebeli dijak 25,30,50 j-ára szólittatnak le és e dijak papír- koronában a befizétés napján árfolyam szerint szolgáltatandók be. fiz alól a szabály alól kivételt kellene tenni 1. a köztisztviselő gyermekei, 2. a szegény és kiváló hallgatók érdekében;

az előbbieknek olyan arányban állapítva mem a diját, amely arányban a köztisztviselük illetményei a békebeli javadalmazáshoz képest csökkentek/nom&nalisan emelkedtek/, az utóbbiak részére pedig lehet’vá téve az egész, vagy léi tandíj- mentességet.