Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - Általános Közgazdasági Kar - tanácsülések, 1962-1963
1963. június 24.
65o fővel indul az I. évfolyam mind a délelőtti mind az esti tagozaton. Pullanatnyilag semmiféle rendezés nem történt. Itt nem várhatunk döntésekre, saját magunknak kell érvényt szereznünk. A technikumok felvetik a problémát, hogy egyetem nk nem versenyezhet a főiskolai jellegű képzés alapján kikerülő felsőfokú technikumokkal. A jelenlegi létszám nem indokolt, megalapozatlan és ezért pár éven belül problémák lesznek. A létszámtervezés - a főiskola-jellegű képzés és az egyetemi képzés esetén - a jelleggel kapcsolatos problémákkal egyidejűleg kell tisztázni. Ide kapcsolódik az esti és levelező hallgatók ügye is. Nem ért egyet az §sti oktatás külön kezelésével. Még úgy Ítélik meg ezeket a hallgatókat, mint S~lo évvel ezelőtt, ;Va azonban régen túl vagyunk ezen a szakaszon, a most jelentkező 2oo hallgató közül kb. ?oo-8oo 2o éven hallgató, amelyet a korhatár eltörlése tett lehetővé. Nincs tehát szükség arra, hogy külön kezeljük az estieket a télelötti hallgatóktól. Kisebb követelményekkel számolunk náluk és könnyebben vesszük fel őket. Az estiele nyelvtanulása szempontjából szeretné, ha az oktatói értekezlet ehhez hozzászólna. Amikor a nyelvórák számát felemeljük és felismerjük a nyelvi követelményeket, akkor az esti-levelező hallgatóknál nem támasztunk nyelvkövetelményt. Mitől félünk? ▼ attól, hogy kevesebb hallgató fogja elvégezni az esti és levelező tanfolyamot?- 3 Az oktatási módszerek problémájaként teljesen egyértelműen szögezhetjük le, hogy eredményeket nem értünk el. Mindjjjrájan hibáztunk, amikor azt hittük, hogy először a struktúrát kell kidolgozni, hogy azután rátérjünk a tananyagok tökélet esi tésére. Ez a szétválasztás rendkívül hibás volt. Az eddigi problémák csak mint részlet-kérdések merültek fel. Az óra- elfoglaltságok csökkentése természetesen úgy, hogy a szemináriumokat vagy az előadásokat csökkentjük. A tananyag megmaradt, a követelmények nem csökkentek. Nem sikerült tartalmilag kimutatni, hogy mi a felesleges. Jelenlegi oktatási rendszerünk csupán arra épül, hogy a hallgatók segítsége óbrdekében az egész tárgyat felölelő jegyzetekkel, be yakor- ló szemináriumokkal, teljességre törekedjünk a képzésben. Mindent készen nyújtunk a hallgatóknak. Itt merül fel a kötelező irodalom, amelyet morálisan állitottak be és ez azért nem megoldható, mert szükségtelen jelenlegi oktatási rendszerünkben. A diák nagyon jól megél a kötelező irodalom nélkül is. Meg kell reformálni oktatási rendszerünket. Emiitétte Berend elvtárs az Egyetemi Tanácsülésen, hogy végleget jelent ez a nagy óraelfoglaltság. Az önálló munkának csak akkor tudnánk érvényt adni, ha lazítanánk ezen a rendszerünkön, és vegyítenénk a kötetlen, szabad formával. Ez a tartalmas egyetemi munkát mozdítaná elő. Ennek az oktatási rendszernek az átalakítása felveti a jegyzetek problémáit is. A jegyzettel kapcsolatban annyi volt a megállapitás, ho0y hosszú. Fellazítást igényel a reform után, mert nem lehet a jegyzetből és a tankönyvből kiindulni. Lényegében minden megmaradt a tantárgyak keretében. Arra kellene törekedni, hogy ne tartalmazzon mindent és az egész tárgy e^sz anyagát nyújtsa, legyen fontos vezér-fonal, de ne egy anyag legyen, amiből el kell sajátítani az anyagot, hanem csak irányadó legyen. Melyek azok a részek - határozza meg - amelyeket olvasmányokból, szemináriumokból és előadásokból kell kibővíteni. Ez megoldatlan kérdés, amelyet ősszel elő kell venni és a reform munkákkal kapcsolatban együtt kell az eredményre törekedni. Az anyagkövető szemináriumok rendszerét még eddig sem sikerült átlépnünk. Az alapozó tárgyak szemináriuma ilyen anyagkövető szeminárium,
