Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1989-1990/2
1990. június 21. - 1. A felsőoktatás átalakulása - 2. Személyi ügyek - 3. Szóbeli tájékoztató az operatív tantervvel kapcsolatban - 4. Arany, gyémánt, vas és rubindiplomások. - 5. Egyebek
e/ Kívánatos, hogy a merev tanszéki struktúrát a releváns oktatási tudományos problémákra szerveződött programok ("projektek") oldják. f/ Az egyetemek sajátosságaiknak és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően indítsák meg doktorandusz képzésüket, melynek anyagi bázisát a különböző kutatás-támogatási alapok és az egyetemen felszabaduló béralap jelenti. A meghatározott időtartamig (3-4 évig) kutató, tanulmányokat folytató doktoranduszok vegyék át ott, ahol erre lehetőség van, az asszisztencia oktatási feladatait. A doktoranduszok képzésében való részvétel külön honorálása teremtheti meg a nemzetközileg értékes kutatásokat végző és ebbe fiatalokat bevonni képes oktatók anyagi elismerését és tehetségükhöz méltatlan tevékenységektől való függetlenedésük feltételeit. A doktorandusz képzés bevezetésével összhangban térjenek át az egyetemek a magasabb szintű követelményeknek megfelelő doktori minősítő eljárásra. g/ Az egyetemek dolgozzák ki habilitációs eljárásukat, amelynek az előírt követelményeknek megfelelő jelöltek munkahelytől, foglalkozástól függetlenül alávethetik magukat. A habilitáció nemzetközi követelményekkel célszerűen összehangolt feltételeinek eleget tevők magántanári címet és előadás meghirdetési jogot szereznek az adott egyetemen. h/ A vezető oktatóvá válás előfeltétele legyen színvonalas külföldi kutatóhelyen végzett eredményes kutatómunka és a nemzetközi együttműködéshez szükséges színvonalú nyelvtudás. Fontos feladat oktatóink nemzetközi konferencián való szerepléseinek támogatása, a sabbatical year általánossá tétele a vezető oktatók körében, vendégkutatók meghívása, tudományos kiadványok megjelentetése. A színvonalas tudományos kutatás egyetemi élet középpontjába helyezésével kapcsolatos elgondolások széles körű egyetértéssel találkoztak. Ugyancsak egyetértés alakult ki a doktorandusz képzés szerepének fontosságával kapcsolatban. Egyes vélemények szerint a vezető oktatókra és cserélendő doktoranduszokra (és csekély számú meghatározatlan időtartamra alkalmazott egyéb oktatókra) épülő tanszéki modell csak hosszú idő alatt, a doktori fokozat iránti társadajmi igény jelentkezése után vezethető be. Ugyancsak vannak olyan vélemények is, amelyek szerint a doktori fokozat egyetemek által való kiadása egy hosszabb folyamat eredményeként valósítható meg; továbbá, hogy az egyetemek a doktori eljárásba vonjanak be külső szakembereket. 1990. április Lajos Tamás, Fábri György