Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1989-1990/2

1990. április 26. - 1. A reform értékelése - 2. Operatív tanterv - 3. Felvételi ügyek - 4. Személyi ügyek - 5. Egyebek

- 4 dinació elhárításában, oraszámfetisizinusban és passzív oktatási hagyományokban jelentkeznek. A szervezeti korszerűsítés önmagában sok előrelépést nem jelent, ha mindezek a konzervatív hagyományok nem szűnnek meg. 8. Kritikus pontok, és nem utolsósorban közügyeink általános állapota (az általános elégedetlenség és a bizonytalanságérzetből fakadó frusztráció) magyarázza, hogy az egyetemi "közhangulat" a reform erényeinak és gyengéinek megítélésében korántsem egységes

. Megfigyelhető, hogy a reformúttör

ő (jelenleg II.) évfolyam hangulat

a érthetően sokkal idegesebb és rosszabb

, mint a nyomukban haladó évfolyamé, (ők már bizonyos közvetlen tapasztalatokra építhetnek és olajozottabban működő rendszerrel találkoztak. ) Ugyanúgy tanszékenként, sőt oktatónként is komoly hangulati, véleménybeli eltérések vannak. 9. A reális helyzetkép és elvárások megfogalmazásához világosan látni kell a vállalt feladat nehézségét

. Egy alapvetően nem teljesítményelvű, nem versenyszemléletű, értékrendjében zilált, erőforrásokkal szűkösen ellátott közegben próbálunk egy ezzel ellentétes szemléletű modellt érvényre juttatni. Nem indultunk tiszta lappal, a múlt erősen rányomja bélyegét adottságainkra. A szándékok ezért szükségszerűen gyakran csorbát szenvednek, vagy éppenséggel a várttal ellentétes eredményeket produkálnak. Nem húnvhatunk szemet azon tény felett sem, hogy a folyamat részvevő

i (tanárok, diákok, vezetők, adminisztrátorok) egy jelentős részének szakmai felkészültsége, rövid távú (hatásában domináns) érdeke é

s - tisztelet a kivételnek önz

ő (nem kooperaív) magatartása alapvetően ellentétes a reform célkitűzéseivel

. Ezért a konfliktusok, a követelmények lazítására irányuló alkuk, a felelősség el-, illetve áthárítására irányuló törekvések voltaképpen természetesek .