Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984

1984. február 13. - 1. Az egyetemi doktori fokozat szerzésének szabályozásáról szóló miniszteri rendelet alkalmazása, eljárási kérdések - 2. A fiatal oktatók munkája, élet- és munkakörülményei

h.l -13nyelvterületre kivánnak menni. Nem biztos, hogy 3o év alatti oktatókat csereként oktatómunkára lehet küldeni. Páli Lászlóné: Meglepő volt, hogy a fiatal oktatók nagy része magárahagyottságot érez. Kiderült, hogy inkább arról van szó, hogy a menedzselésnek nincs szervezett formája. Van olyan tanszék, ahol ez szervezett, de az érdekeltek kényszerkapcsolatban érzik. Tanulság, hogy a vezető oktatókkal szemben legyen követelmény a fiatal oktatókkal való foglalkozás. A fiatal oktatók felvetették, hogy nem látják a kitűzött káderpolitikai célok érvényesülését, tehát jobb tájékoztatás kell erről is. Bora Gyula: Az utóbbi években a MM az ösztöndijas keretekből egyre kevesebbet kap, e téren sok jóra nem számithatunk. A nyugati országok is tovább csökkentik a lehetőségeket. Molnár elvtárs javaslata rokonszenves, de a társintézményekkel csak látszat-együttmüködés van, a kereteket az államközi kapcsolatok szabályozzák. Javasolja, hogy a nyugati egyetemeken járó oktatók próbáljanak a fiatal oktatók reszére is meghivást szerezni. A külföldi utazási költségek is nagyon megnőttek, ez is gátolja a kapcsolatok fejlesztését. A fiatal oktatókkal való foglalkozás szinte automatikusan kötelessége a vezető oktatóknak. A közhangulatot kellene e téren javitani. A jó példákat a KÖZGAZDÁSZ is közzé tehetné. Walleshausen Gyula: A könyvtárban gyorsmásoló áll rendelkezésre, tananyagból oldalanként 5o fillér, egyéb anyagból 2 Pt egy oldal másolása. A könyvtár valóban nem tud mindent beszerezni, de a megszerzéshez segitséget tud nyújtani. Szivesen segitenek a könyvtárhasználat elsajátításában is. Kerekes Sándor: A feltételek sok esetben nem rajtunk múlnak és sok kérdésben nem tudunk előre lépni. A £lenlegi feltételrendszer mellett a fiatal oktatókat érintő kérdésekben sem haladhatunk előre, pl. a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében. Ennek ellenére, ha nem sikerül a fiatal oktatók helyzetét javitani, az Egyetem még rosszabb helyzetbe kerül. Az előterjesztés a fiatal oktatók munkájáról is szól, ezt nem nekik kellett volna értékelni, hanem a tanszékvezetőknek. Olyan dolgokat egyetemi méretekben tárgyalunk, amelyek a tanszékeken dőlnek el. Az idősebb kollégáknak sincs jobb helyzetük mint a fiataloknak, sőt még jobban elfoglaltak és még a fiatalokkal is foglalkozniuk kell. Az egyetemi oktatói státusz társadalmi presztízse nem alacsony, de van rá példa, hogy aki az Egyetemről elment, szakmai téren jóval többre vitte. Ilyen körülmények között nevetséges elvárni, hogy a fiatal oktatók hassanak a hallgatókra és neveljék őket. A fiatal oktatóknak nagy segitség lenne, ha kb. lo évig kollégiumban lakhatnának.