Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983
1983. február 10. - 1. Miniszteri utasítás a Közgazdasági Továbbképző Intézetről - 2. A szemináriumokon, gyakorlatokon folyó nevelőmunka tapasztalatai - 3. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 4. Egyebek - Az E.T. további programjai - Szabó K. javaslata a béralapról szóló tájékoztatásról
-loGyakori az olyan panasz, hogy ha kiadnak egy végzett hallgatónknak egy olyan feladatot, hogy dolgozzon egy jelentés, előterjesztés összeállitásán, jelentős hányaduk ilyen készségekkel nem rendelkezik. Ez részben a középiskolai oktatás hiányossága is. A szemináriumi nevelőmunka mellett tehát célszerű figyelmünket ráirányítani az össztevékenységre is, mert szinvonalsüllyedést tapasztalhatunk az utóbbi években, bár ennél kedvezőbb kép alakul ki a gyakorlatban dolgozó végzett hallgatók munkájáról. lo-15 éve egy megbizás kapcsán foglalkozott pedagógiai irodalommal. A nevelést tudatos, célirányos személyiségformálásnak tekinti, természetesen vannak speciális nevelési célok is. A célirányosság nemcsak abban lehet, hogy valamilyen fogalmat alkotunk a nevelési célokról, hanem személyiségképet is ki kell alakítani. Ilyen vonatkozásban érdemes végignézni, hogy a kikerülő hallgatók egyes csoportjainak melyek a jellemzői, hogy miért ilyen heterogén a kép. A közgazdász pályán értelmiségiként dolgozni egyre nehezebb, egyre kevesebb idő jut kulturálódásra, az egyetemi oktatók hajszolt életmódot folytatnak. Ha előre akarunk haladni, a vezető értelmiségieknek ezeket a feltételeit meg kellene változtatni, amire jelenleg nincs kilátás, és ilyen körülmények között kell nevelőmunkát folytatni. Kevés egyetemi oktatóval lehet találkozni - főleg a fiatalabb generációból - koncerten, színházban. S e 1 m e c i Lajos: Hozzászólása egyrészt saját véleménye, másrészt a PB Oktatáspolitikai Bizottságának állásfoglalása is, amely megtárgyalta az előterjesztést. Az anyag az egyetemi nevelés egyik szegmensét tűzte ki célul: a szemináriumokon és gyakorlatokon folyó nevelőmunkát. A hozzászólások is bizonyítják, hogy sokkal tágabban értelmezzük a nevelőmunkát, mint a munkatervben szerepel. Nem javasolja, hogy az egyetemi nevelőmunka minden részletét megtárgyaljuk most, elég megtárgyalni való van a gyakorlatokon folyo nevelőmunkában is. Egyetlen nevelő tevékenység sem lehet független az oktatómunkától. Az oktatásban kell nevelni, mert enelkül zsákutcába jutunk a nevelőmunkában is. A hallgatók személyisége többé-kevésbé kialakult, a társadalomban érik őket olyan hatások, amelyek személyiségüket alakítják. Az anyag azért jó, mert mindenütt azt próbálja összefoglalni, hogy az oktatás és nevelés milyen kölcsönhatásban van, nem választja el ezek t. Ennek ellentmond a határozati javaslat, ahol nem esik szó arról, hogy az oktatás az egyetemi nevelőmunka alapvető része vagy meghatározója. Javasolja, hogy a határozati javaslatban szerepeljen, hogy az Egyetemi Tanács az oktatómunka hatását mint a nevelőmunka részét tekinti. Ekkor jutunk ahhoz a kérdéshez, hogy mit teszünk a szemináriumokon, gyakorlatokon. Szó volt arról, hogy szüksége van-e az egyetemi oktatónak "papírra". Ennél sokkal fontosabb, hogy legalább a hallgatók átlagának megfelelő kulturális tájékozottsággal rendelkezzen.
