Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. február 10. - 1. Miniszteri utasítás a Közgazdasági Továbbképző Intézetről - 2. A szemináriumokon, gyakorlatokon folyó nevelőmunka tapasztalatai - 3. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 4. Egyebek - Az E.T. további programjai - Szabó K. javaslata a béralapról szóló tájékoztatásról

-85. A szemináriumok, gyakorlatok java része anyag-követő jellegű, igy nevelési hatékonysága tulajdonképpen C3ak az előadásokkal együtt lenne értelmezhető, de erre a tanszéki jelentések nem tértek ki /legfeljebb csak a követelményt fogalmazták meg/. Ebben az összefüggésben különösképpen elgondolkoztat ók azok az észrevételek, amelyek azt teszik szóvá, hogy nem segiti elő a hallgatók munkára nevelését, a követelmények következetes érvényesítését as, hogy az előadások látogatása nem kötelező, igy a szemináriumokon gyakran kell ismétlésekbe bocsátkozni, mert a hallgatók nem ismerik az előadási anyagot. Igy nem marad elégséges idő a szemináriumokon az önálló hallgatói munka kibontakoztatására, holott ez fontos nevelési cél lenne. Ezzel is, de azzal, is összefügg, hogy nem sok oktató szervezi ugy szemináriumait, hogy a szemináriumok /már amelyik erre objektíve alkalmas/, pontosabban a szemináriumi munka a hallgatókban kialakítsa az önnevelési igényt, holott a tudatos önnevelésnek - éppen a hallgatók életkori sajátosságai miatt - különös szerepe van személyiségformálásukban. Természetesen ennek as oktatói hozzáállásnak /legalább/ két további mozzanata szót érdemel: 1. oktatóink /tanszékeink/ egy része nem tekinti nevelési céljának azt, hogy az önnevelési igény felkeltése fontos feladat /és erre a szemináriumok megfelelő kereteket adnak, s nem csupán a TDK, szakkollégium, szakszeminárium stb. alkalmas forma erre/, 2. passzívan elfogadják a hallgatóknak a különböző csoportjait, már ami c. aktivitásukat illeti /az egyetemi közvélemény szűk körűnek ítéli meg az igen aktiv hallgatókat, s a meghatározó súlyúnak a passzív hallgatók csoportját tartja stb./. Ez utóbbi alighr_em egész nevelőmunkánkra rányomja bélyeget. Mivel a szemináriumi munka többnyire nem lépi tul a szigorúan vett tananyag feldolgozásának igényét, elég- gyakori az, hogy sok a rutinból megtartott óra, s ha ez találkozik /és szín