Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1981-1982

1981. december 17. - 1. Beszámoló az állami káder- és személyzeti munkáról. Az 1976. évi PB-határozat teljesítése - 2 Az egyetemi ifjúsági parlament tapasztalatai

-2talitás oldaláról közeliterié meg: folytassuk következetesen a fiatalitás politikáját, de az idősebb, tapasztalt oktatók képességeinek okos felhasználásával. Ez a törekvés már hoszszabb idő óta érvényesül. Ennek nagy jelentősége van az előléptetéseknél, a fiataloknak a vezetésbe való bevonásánál. Az egyetemi életben meglevő konzervatív vonásokat csak igy tudjuk leküzdeni. A határidős foglalkoztatásokkal kapcsolatban: ez bizonyos szemléletváltozást követel. Ha a vezető komolyan veszi ezt a lehetőséget, élni lehet vele, bár kényelmesebb ugy fejleszteni, hogy mindenki marad és uj státuszokra vegyünk fel olyan fiatalokat, akikkel előbbre lehet jutni. Ezt a belenyugvó szemléletet le kell küzdenünk. A határozati javaslatban ezt kissé radikálisabban kell megfogalmaznunk. Német i Gábor: Egyetért Csizmadia elvtárssal a fiatal oktatók szerepével kapcsolatban. A határozatból teljesen kimaradtak a fiatal oktatók alkalmazásának korlátai, erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt. Szeretné felhivni a figyelmet a kor és beosztás szerinti táblázatból levonható érdekes következtetésekre. Néhány év múlva több docens lesz, mint adjunktus. 112 adjunktus közül kb. a fele docenssé lép elő és ez igen nagy szám. Az adjunktusok, tanársegédek száma erősen lecsökken. Végig kellene gondolni, hogy ez milyen változásokat okoz az Egyetem életében. A 112 fő egy korosztályhoz tartozik, két-három évjárat egyetemen maradását jelentette. Nem lenne jó, ha most robbanásszerűen kerülnének gyakornokok az Egyetemre, hanem jóval előre, átgondolva kellene az oktatói gárdát fejleszteni. Kerekes Sándor: A beszámoló és a határozati javaslat sok problémát érint, de ugy tűnik, hogy a minőségi összetétel nem mindenben felel meg az elvárásoknak. A szakmai közvéleményben az Egyetem megítélése nem olyan, amilyennek lenni kell. Jónéhány tanszék van, amely a szakmában nincs igazán jegyezve, tudományos tanácskozások lefolyhatnak anélkül, hogy az illető tanszék képviseltetné magát. Vannak törekvések a minőségi változtatásra, külső és belső erőkből, de reális terveknek kellene erre lenniök. A külső erőkkel való megoldás anyagi oldalról nehézségekbe ütközik. Az oktatók anyagi helyzete nem rossz, de azért nem, mert mellékfoglalkozásból, egyéb keretek között még egy fizetésnyit kell keressenek, hogy normálisnak mondható élet szinvonalat érjenek el. Emiatt nemcsak a hallgatókkal foglalkoznak, ez baj és hosszú távon az illető oktató és az Egyetem is megissza a levét. A belső erőket kell olyan kádernevelésnek alávetni, aminek eredményeként a későbbiekben előrreléphetnénk. Korábban az Egyetem jónéhány oktatója kapott olyan plusz-lehetőséget - Ford Ösztöndíj étb.- ami nagy mértékben elősegítette fejlődésüket. Ezeket a lehetőségeket kellene ma