Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1981-1982

1982. február 22. - 1. Az esti-levelező hallgatók képzésének helyzete - 2. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 3. Egyes szakközgazdász szakok új programjai és tematikája - 4. Beszámoló a Mat. és Számítástud. Int. tudományos munkájáról

JÍOI -9Tapasztalata szerint azokat a tárgyakat tudta legjobban hasznosítani, ahol az élet által felvetett valamilyen kérdésre kapott választ. Felvételi jelentkezés: nehéz megítélni, hogy valaki mire lesz képes a következő néhány év folyamán. Egyetért azzal, hogy ne a minisztériumok döntsék el, ki alkalmas a felvételre. Mátyás Antal: Ne mondjuk ki általánosan, hogy az estilevelező hallgatóknak sajátos tananyag készitendő. Esetleg intenzivebben magyarázzuk számukra a tananyagot. Az intenzivebb oktatással kapcsolatos pluszterhelés: a feladatokat az év elején a tanszékek arányosan elosztják, ha plusz terhelés jelentkezik, arányosan mindenki többet dolgozik, igy a plusz terhelés nehezen lokalizálható. Az intenzivebb oktatás ne jelentse az oktatási erők szét forgácsolását, ne szaporitsuk a tanfolyamok számát, pl. a mérnök-közgazdász képzésben résztvevők miért ne hallgathatnának bizonyos tárgyakat az esti-levelező hallgatókkal együtt. A főiskolát végzettek kiegészítő képzése: a tanulmányi eredmények nem jók, erősen küzdenek az elméleti tárgyakkal, ez is indokolja, hogy járjanak az esti hallgatókkal együtt, vagy a kihelyezett tagozatokra. Koleszár István /V. évf./ Debrecenben a kihelyezett tagozaton kezdte tanulmányait. Nagyon fontosnak tartaná, hogy a Minisztérium kellő elhelyezési feltételeket biztosítson ennek a tanulmányi formának, mert annak idején Debrecenben négy egyetem épületeibe kellett járni. Nagyon köszöni a tanároknak, akik lejöttek a tagozatra oktatni, mert 2o-25 fős csoportokban intenhivebb oktatást lehetett végezni. Véleménye szerint rendkívül humánusan kell kezelni az esti-levelező hallgatók problémáit, nagyon megterhelő munka és család mellett tanulni. Nagyon kell vigyázni az önköltségességgel is. Egyetért azzal, hogy a második diploma legyen önköltséges, de azzal nem, hogy a hallgató vállalja ezt. A közvélemény szerint egy értelmiségi kb. 38 éves koráira jut el addig, mint egy szakmunkás, ez azt is jelenti, hogy a hallgatók zöme nincs abban a helyzetben, hogy a költségeket vállalni tudja. Véleménye szerint a szelekcióval nem lenne probléma, ha a vállalat fizetné. A kormegoszlást és a munkakört is vizsgálni kellene. A képzés során figyelemmel kellene lenne az egyre bővülő határ-szakterületekre is. Nagyon kevés a szemléltetés az Egyetemen. Az esti-levelezőknél nagy gond a konzultáció, sokan külön tanárt fogadnak. Képmagnóra kellene venni anyagokat, amelyeket a hallgatók felhasználhatnának.