Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-46E célok megvalósítása során ugyanakkor tekintettel kell lenni a felsőoktatás általános - nemzetközileg is érvényesülő - sajátosságaira, valamint a magyar felsőoktatás szükségszerűen korlátozott méreteire. Ezek egyaránt arra intenek, hogy a felsőoktatási képzési rendszernek nem a népgazdaságban és a társadalmi életben igényelt egyre nagyobb számú szakváltozat, munkakör-tipus leképzése a feladata a maga szakképzési irányaiban, szervezeti felépitésében, s a felsőoktatásnak nem kell közvetlenül követnie a társadalmi munkamegosztás változásait. A felsőoktatás a társadalom egyre gyorsabban változó szükségleteinek kielégítését csak ugy biztosithatja, ha elméletileg szilárdan megalapozott, széles spektrumu végzettséget ad, önálló, alkotó gondolkodásra, tájékozódásra nevel, s igy lehetőséget nyújt arra, hogy a fiatal szakemberek - még szorosan vett felsőfokú tanulmányaik során, vagy pedig munkahelyeiken, illetve a továbbképzés keretében - képzettségüket a jelentkező szükségletekhez és saját lehetőségeikhez alkalmazva fejlesszék tovább. Éppen ezért a felsőoktatás fejlesztése során a jól megalapozott, konvertibilis ismereteket nyújtó, a későbbi szakosodásra biztos alapot adó képzési formákat kell előnyben részesíteni, s olyan intézménytípusok kialakítására kell törekedni, amelyekben az adott szakirányon belüli különböző képzési szintek, az egymással kombinálható képzési irányok az intézményi keretek állandó bontása és újjászervezése nélkül is lehetővé teszik a társadalmi szükségletekhez rugalmasan alkalmazkodó felsőfokú képzést, a képzésben részt vevők számára pedig az adottságaiknak megfelelő előrehaladást. Figyelembe kell venni, hogy az oktatás és kutatás interdiszciplináris jellegének erősítése, a szükségessé váló uj képzési irányok állandó szervezeti változtatások nélküli kialakítása csak olyan intézményekben lehetséges, amelyek szakmai tekintetben nem szűken profilirozottak, hanem már eleve a tudományok és képzési ágak szélesebb körét müvelik. Ezeknek az elveknek a valóra váltása érdekében 1983-ig ki kell dolgozni a felsőoktatási rendszer fejlesztési koncepcióját a századfordulóig, beleértve a felsőoktatási képzés volumenének és arányainak kérdését is. E távlati koncepciónak irár számot kell vetnie a közoktatás távlati fejlesztésének terveivel is. A felsőoktatás távlati fejlesztési koncepciójának kidolgozásához részkoncepciókat kell kidolgozni az intézményi struktura korszerűsítésére, az intézmények regionális elhelyezkedésére és funkcióira, az