Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-kl oktatáspolitikai KB határozat nyomán a felsőoktatási intézmények jelentős részéhen megvalósult, számottevo kádermozgast azonban nem eredmenyezett. Ez nemcsak a felsőoktatásban alakult igy: lényegeben ugyanigy nem eredményezett számottevő' mobilitást a kutatók határozott idejű alkalmazása sem, azzal a különbséggel, hogy miután a kutatóintézetekben jobbak a kutatási feltételek, a mobilitáshiány szakmai tekintetben itt kevésbé,jelent -ve3

gólyt. Az alacsony mobilitás fő oka - különösen vidéken - a lakáshiány, amely együttjár egyéb földrajzi kötöttségekkel is. Hozzájárul azonban a nem kielégitő mértékű mobilitáshoz az is, hogy a felsőoktatási intézményektől elkerülök számára - klinikai orvosi pályáktól eltekintve - nehéz, esetenként pedig szinte lehetetlen megfelelő állást biztositani. Egyfelől a tisztességgel végzett és megfelelő időben befejezett egyetemi, főiskolai munka presztizse nem elég magas ahhoz, hogy a munkahelyek szivesen kináljanak állást volt egyetemi, főiskolai oktatóknak, másfelől azonban pl. az iparban a vállalatok jelentős részénél nem olyan a légkör, az innovációs beállitottság, hogy az egyetemi, vagy főiskolai oktatók szinvonalas tanszékekről, neves professzorok mellől szivesen mennének el az iparba /még fokozottabban érvényes ez a középiskolákra/. Nem kielégitő a felsőoktatás vonzereje az oktatói bérek színvonala következtében sem,. A nagyobb arányú mobilitás érdekében azonban az egyetemek sem tettek meg mindent. Káderutánpótlásukat elsősorban pályakezdőkből igyekeznek biztositani /az ezzel ellentétes határozatok ellenére/, s csak kevés helyen törekszenek átgondoltan és tervszerűen bevonni a legjobb gyakorlati szakembereket és kutatókat az oktatómunkába. Ez számos területen károsan hat az oktatás szinvonalára, s gátolja a gyakorlat irányába való erőteljesebb nyitást is. Mindezen tényezők együttes hatására egyes felsőoktatási intézmények és karok sajátosan "belterjessé" válnak. Nehézkes a felsőoktatási intézmények belső mobilitása is. Az előléptetések kritériumai nem elég egyértelműek, bár a határozott idejű alkalmazás bevezetésével egyidejűleg kidolgozott oktatói követelményrendszer nagymértékben hozzájárult az egyetemek és főiskolák kádermunkájának tervszerűbbé tételéhez is. Az egyetemi tanári, tanszék-