Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-205. A képzési folyamat szervezettsége, tervszerűség

e, tudományos átgondoltsága, az oktatás tartalmi igényessége, módszereinek korszerűsége tekintetében jelentős fejlődés játszódott le felsőoktatásunkban különösen a legutóbbi két évtizedben. Ugyanakkor a szük munkaköri igényekhez alkalmazkodó képzési koncepció, a sokáig uralkodó mennyiségi szemlélet, az intézményi keretek merevsége hátrányosan befolyásolja az oktatás és az egész képzési folyamat hatékonyságát, eredményességét, s a hátrányok a társadalom szükségleteinek növekvő bonyolultsága,a felsőfokú szakemberképzéssel szemben minden téren megnyilvánuló fokozódó minőségi követelmények következtében egyre inkább éreztetik hatásukat. A tantervek általában merevek, "iskolásak", a szükségleteknek a hallgatók érdeklődésének és hajlamainak megfelelő választási lehetőséget csak ritkán biztosítanak. Ugyanakkor szétszórtság, felaprózottság jellemzi belső struktúrájúkat: a legtöbb képzési ágban tul sokféle, kis óraszámú, egymás közötti összefüggésükben kidolgozatlan tárgy do-minál. Integráló, a szakma, a választott hivatás átfogó kérdéseit megvilágitó tárgyak - pl. tudomány- és technikatörténeti, ipar- illetve agrártörténeti studiumok - alig vannak, és ha szerepelnek is a tantervekben, sulyuk csekély. Ennek következtében a különböző ismeretek a hallgatók tudatában "atomizálódnak", nem állnak össze egy egységes képpé, ami a hallgatók önálló gondolkodásmódjának, tudományos és szakmai látókörének és világnézetének fejlesztése szempontjából egyaránt előnytelen. Általában nem elég racionális a tanulmányi idő kihasználása sem: a kötelező óraszámok ott is rendkivül magasak, ahol ezt készségfejlesztő laboratóriumi vagy egyéb gyakorlatok nem indokolják. Ennek következtében a hallgatók formális terhelése magas, ugyanakkor tényleges egyéni munkára, önálló tanulásra alig van módjuk. A szorgalmi idő egész évre vetitve nem éri el a megkívánható mértéket, átlagosan 26-28 hét, sok az üresjárat, a hosszú, de felaprózott és ezért improduktiv vizsgaidőszak stb. Ezek a tantervi és oktatásszervezési sajátosságok sok intézményben párosulnak iskolás tipusu, tankönyv- vagy éppen jegyzet-centrikus oktatással és számonkéréssel. Az elvileg meghatározott követelményszint gyakran irreálisan magas,a ténylegesen megkívánt teljesítmény viszont a hallgatók jelentős időbeli elfoglaltsága és a gyakori, koncentrált munkát kivánó vizsgaidőszak ellenére - általában minden képzési ágban és intézményben alacsony. Még az egyetemeken is lehet minimális teljesítményekkel, un. elégséges szinten diplomát szerezni alkotó, önálló intellektuális magatartás nélkül. Ez az egyik oka annak, hogy a magyar felsőoktatásban az un. lemorzsolódási arány nemzetközi összeha-