Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-12szorulásával, elavulásával vagy az elkerülhetetlenül szük szükségleti létszámok feltöltődésével esetenként maguk a szakképzési ágak is létjogosultságukat vesztik. A felsőfokú szakemberképzésnek ilyen, a napi munkaerő- szükséglethez, a munkamegosztás adott rendszeréhez tul közvetlenül igazodó fejlesztése hosszabb távon azzal járna, hogy a társadalmi igények gyorsuló változását, az egyre rohamosabb tudományos-műszaki fejlődést felsőoktatásunk csak állandó átszervezésekkel, uj és üj szakképzési ágak, illetve azokra létrehozott uj intézmények kialakitásával, régiek megszüntetésével tudná követni. Ez nemcsak a felsőfokú szakemberképzés hatékonyságára hatna károsan, hanem a képzés pedagógiai folytonosságára és színvonalára, az intézmények szervezettségére is. Erről felsőoktatásunknak az elmúlt évtizedekben végbement fejlődése során is számos negatív tapasztalatot szereztünk. Felsőoktatásunk e funkciózavarai kiküszöbölésének alapvető utja éppen ezért olyan szakképzési rendszer fokozatos kialakitása, amely lehetővé teszi a rugalmas, többtényezős módszerrel való oktatástervezést, széles profilú, elméletileg jól megalapozott, többlépcsős, továbbépíthető, s ezért a tudományos-műszaki, illetve társadalmi változásokhoz jobban alkalmazkodó szakképzési tipusok meghonosodását. A szakképzés ilyen tipusu rendszere feltételezi azt is, hogy a fiatal szakemberek munkába állásuk után, a munkahelyi követelményeknek, hajlamaiknak és már kialakult szakmai érdeklődésüknek megfelelő, munka melletti posztgraduális képzés keretében váljanak szűkebb értelemben vett szakemberekké. A felsőoktatásban részt vevők száma és aránya tekintetében nemzetközi összehasonlításban mutatkozó viszonylagos elmaradásunk - az érettségit adó középiskolai képzés szükséges bővítésén tul - szintén csak egy ilyen rugalmasabb szakképzési rendszerben látszik csökkenthetőnek. A képzés és a fiatal diplomások iránti társadalmi igények közti mai aránytalanságok ugyanis arra is figyelmeztetnek, hogy ajelenlegi, csak bizonyos munkakörökre képesitő szakképzési rendszer a jelentősebb létszámemelést kockázatossá tenné, s rövid távon esetleg számottevő diplomás munkanélküliséget idézne elő. Felsőoktatásunk hallgatólétszámának globális és szakirányok szerinti, hosszabb távra szóló tervezése ugyanakkor az oktatástervezés tudományosan megalapozottabb, komplexebb módszereit is igényelné. Jelenlegi tervezési gyakorlatunk lényegében csak az alapképzést - s elsődlegesen a nappali tagozatos képzést - veszi tekintetbe, holott