Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980
1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye
mj -16azonban, hogy ennek megoldása kizárólag az integráció,lehet hogy valamit meg is kell szüntetni. A döntő, hogy milyen tartalmú és szinvonalu képzésről van szó. Felvetődik, hogy közeliteni kellene az üzemgazdász és a közgazdász képést. Veleménye szerint ez nem elsősorban szervezeti kérdés, hanem hogy szükség van-e olyan tipusu szakemberekere, amilyeneket most a főiskolákon oktatnak; ha igen, akkor nem kell közeliteni a közgazdász képzéshez. Sokkal több olyan szakemberre van szükség véleménye szerint, akik alsó és középszinten dolgoznak, mint amennyi közgazdászra. Annak idején hive volt annak, hogy létesitsenek szakfőiskolákat az Egyetem tehermentesítése érdekében és ez ma is fennáll. Más kérdés, hogy a szinvonal milyen. Ugyanez vonatkozik az intézményen belüli integrációra. Nem látja azokat a tartalmi elveket, hogy mit old meg, mi a cél. Pusztán azzal, hogy összevonunk tanszékeket és elnevezzük intézetnek, nem lát semmit megoldottnak. Naiv dolog azt hinni, hogy három tanszék együtt önmagában megoldja az átfedési és egyéb problémákat. Biztos, hogy szükség lesz szervezeti megoldásokra is, de a tartalomból kell kiindulni. Ha abból indulunk ki, hogy a jelenlegi képzés tartalmilag milyen, lehet, hogy elérkezünk oda, hogy találunk felesleges tárgyakat vagy ujabb tárgyakat, amelyeket oktdni kell. Konvertálhatóság: jó lenne tudni, ki mit ért ezen. Véleménye szerint inkább nyitottságot kell jelentsen, hogy képes legyen továbbfejlődni a végzett hallgató, hogy ne állásokra képezzünk. Kérdés, hogy felvertezzük-e a hallgatóid arra, hogy alkalmazkodni tudjanak az ujabb helyzetöchez. Hiányolja az anyagból, hogy miközben megfogalmazza az egyetemi képzés célját, nem fogalmazza meg a főiskolai képzését, ilyen szempontból egyoldalú. A 45. oldalon szerepel, hogy a következő másfél-két évtizedben mindent meg kell tenni, hogy a képzés folyamatosan elérje a legjobb nemzetközi szinvonalat. Tapasztalatai szerint saját szakmánkban nem kell szégyenkeznünk, de rettentő nehéz az összehasonlitás. A 46. oldalon szó van arról, hogy az intézmények a keretek állandó bontása nélkül is lehetővé tegyék a társadalmi szükséglethez alkalmazkodó rugalmas képzést. Ezeket is konkréten meg kellene mondani. Nem tartalmi megalapozottságú, hogy csökkenteni kell az óraszámokat, a vizsgák számát. Ezt igy önmagában nem tudja elfogadni, ezt is a képzési cél függvényében lehet meghatározni. Az egyetemi és főiskolai képzés különállásának létjogosultsága tekintetében már a felvetéssel is problémák vannak; azt kell eldönteni, hogy milyen tipusu szakemberekre van szükség, hogy ezt milyen intézményrendszerben kell elérni, azt el kell dönteni, ez külön 4 vitakérdés.
