Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. december 12. - 1. Jelentés a Nyelvi Intézet helyzetének, működésének vizsgálatáról

-9Ezért is alakult ki az a rendkivül egészségtelen helyzet, hogy szinte személyekhez kapcsolódik, kik állnak az oktatás és kik ! a tudomány pártján, nincs olyan légkör, hogy az oktatásnak elválaszthatatlan része a tudományos kutatás. Ez abból adódik, hogy nincs a tanszékeknek sem tudományos profilja. Nem tartja helyesnek, hogy a lényeg, hogy tudományos munka legyen, akármilyen is az, - ez is valami, de nem elég. A tanszékeknek kellene programja legyen, de jelenleg azt sem tudják, mit csinál a másik oktató. Stark elvtárs emiitette, hogy belátható időn belül a státuszhelyzet nem oldható meg, emiatt azonban egy sor más kérdés sem oldható meg. Azt is el kellene érni, hogy ne csak tanársegédeket, hanem tekintélyes szakembereket vegyenek fel. Nem hiszi, hogy a hallgatók számának csökkenése csökkenti a problémákat. Nem a fakultativ, hanem a kötelező nyelvoktatás a probléma. Megengedhetetlen, hogy az intézkedéseket ugy hozták, hogy ezek anyagi feltételeit nem teremtették meg. Molnár Jánosné: Sem a vizsgálat, sem a különböző szintű értékelések nem az Intézet káderhelyzetében, nem a számszerű látogatottságban látják a problémákat, hanem sokkal inkább abban, hogy jól fogalmazták-e meg azokat a feladatokat, amelyeket az Egyetemen a nyelvoktatástól elvárnak és ezt számonkért ék-e, megadták-e hozzá a feltételeket, ha nem, miért nem. Az Intézet problémáinak nagy része nem abból adódik, hogy hányan vannak, persze ez bizonyos határon felül már alapvető probléma lehet. Számos, hosszú gyakorlattal rendelkező oktató vált meg az Intézettől, pótlásuk kevés gyakorlattal rendelkező oktatók alkalmazásával történt, bár nem lett volna akadálya, hogy gyakorlott oktatókat vegyenek fel. Nem volt elég kezdeményező az Intézet e tekintetben es lehet, hogy az Egyetem vezetése sem volt elég következetes. A Minisztérium igyekezett segiteni az Egyetem azon igényeinek kielégítését, hogy fiatal oktatókat vehessen fel, igen szép számmal kaptak erre allásokat. Jobban örültek volna, ha ugy hirdetnek meg állásokat, hogy tapasztaltabb oktatókat kérnek. Több hivatkozás történt az 1974-es miniszteri rendeletre. Ez nem a nyelvigényes képzésre vonatkozik, bizonyos szempontból korszerűsítette a nyelvoktatást, nagyobb választási lehetőséget adott, amelyen belül az Egyetemnek volt módja választani és az Egyetem a felső határt választotta. Lehet, hogy ez helyes volt, lehet, hogy tul korán történt ez a választás, mert a feltételek nem voltak meg. A Minisztérium semmilyen indokolt fejlesztési igényt nem utasított vissza, de olyan kidolgozott fejlesztési javaslatot nem kaptak még, amely tanterv, programok alapján indokolta volna az Intézet fejlesztését. Most lesz az Egyetem olyan helyzetben, hogy részletesen kimunkálja a fejlesztési igényeket. Az igaz, hogy a lehetőségek nem túlságosan rózsásak, de nem egy éven