Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. december 12. - 1. Jelentés a Nyelvi Intézet helyzetének, működésének vizsgálatáról

-5m Forgács Tibor: Javasolja, hogy ne menjünk ebbe bele, mert ez azt jelentené, hogy a megállapodástól eltérően Kovács elvtárs külön tanszékeket hozott létre. Kovács Ferenc: A tanszék legnagyobb baja a rendkivül nagy heterogenitás. A helyettesítés valóban nem megoldott, egyetért azzal, hogy Oláh elvtárs nem tud az emberekkel bánni, a tanszék vezetésére nem alkalmas. K r e s k a y Ferenc: A hallgatói véleményeket igen jó alapnak tartja a vitához, ezért jó lenne hivatalos állásfoglalást hallani ezekkel kapcsolatban. S t a r k Antal: Az előterjesztést nagyon hasznosnak tartja, jól összegezi az Intézet működési nehézségeit, objektiv és szubjektív körülményeit. Rendkivül tanulságos olyan szempontból, hogy több olyan körülményt vet fel, amelyek megváltoztatása, rajtunk is múlik, mint a tanszéki könyvbár helyzete, kiadványok, sokszorosítás problémája, helyiségek ügye. Vannak olyan körülmények, amelyek megváltoztatására saját erőből nincs lehetőség, mint a létszámhelyzet, magas terhelés. A korösszetétel a jelentés szerint nem szerencsés és bizonyos strukturális változtatások is szükségesek. Nem világos, hogy a körülmények romlottak a korábbiakhoz képest vagy stagnál. Nyilvánvaló, hogy az oktatás szinvonala csökkent, ezt az intézeti vita is megállapította, ez nagyon alapvető probléma. A tananyag jó része hiányzik, a koncepciótól eltérő. Nagyon lényegesnek tartja, hogy a tanulmányi fegyelem erősen kifogásolható. Ezek olyan hiányosságok, amelyeket csak részben lehet a körülöiényekkel magyarázni. Ebből következik, hogy a jelentés nem elég markánsan veti fel a vezetés felelősségét. Nem akar bűnbakot keresni, ezt szeretné nagyon aláhúzni, de látni kell, hogy a tananyaghiány, ellenőrzés elmaradása, a fegyelem lazulása vezetői probléma. Ha az Intézet a határozatok végrehajtására fele annyi energiát fordított volna, mint azok opponálására, sokkal előbbre tartanánk. Vezetői problémára vezethető vissza a személyi helyzet is, különösen az idősebb g^-eneráció nagymértékű kiválása. A vezetői hiányos ságoknak a legutóbbi napokban is jelei voltak, amelyek elgondolkoztatok. Megdöbbentő, hogy Oláh Tibor milyen destruktív magatartást tanúsított az intézeti plénumon, korábban pártcsoportértekezleten, ami más tanszéken elképzelhetetlen lenne. A tanulmányi félév önkényes lerövidítését pl. rendkivül elítélendőnek tart ja. Mindez rontja a jelentés színvonalát, de nem változtat azon, hogy lényegében színvonalas értékelés. Nem ért egyet azonban a vizsgálódás koncepciójával: működéscentrikus, nem azt adja, ami az Egyetemi Tanács munkatervében szerepel, nem a tanszéki tevékenység módszeres elemzésére irányul, nem foglalkozik egy sor