Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975

1975. április 28. - 1. Javaslat egyetemi képzésünk fejlesztésének főbb irányaira / a tanárképzés korszerűsítése / - 2. Költségvetési beszámoló és az 1975. évi költségvetés irányelveinek megvitatása - 3. Poller Imre tanszékvezető docensi kinevezése ügyében állásfoglalás

íu -6ís szólt arról, hogy sok a felsőoktatási intézmény és erősíteni kell a képzési együttműködést. Nem gondolkodhatunk csak a közgazdasági főiskolák és az Egyetem kapcsolatában, hanem a műszaki egyetemek és Eg^retemünk együttműködésére is gondolni kell. A jelenlegi teremproblémák mellett nem látja megoldhatónak alternatív szeminárium tartását sem. Nem ért egyet az egyetemi és főiskolai jelleg olyan megkülönböztetésével, ami az anyagban szerepel. Nem tartja a fejlesztés szempontjából elégségesnek, amit koncepciónak nevez. A népgazdaság szerkezetéből nem lehet arra következtetni, hogy a közgazdászképzésben milyen szakokat, specialitásokat kell csinálni, mert ennek ellenkezőjére is lehet következtetni, mint ami az előterjesztésben van. Arra a kérdésre felelni kell, hogjr milyen kvalitások lesznek elsősorban fontosak a következő időszakban egy közgazdász számára, kombinációs készség, elmélet és módszertan összeforrottsága, vállalkozó kedv, kezdeményezés stb. Ez döntően meghatározza, hogy milyen irányban menjünk. A népgazdaság szerkezetének alakulásából csak a mérnökképzésre lehet következtetéseket levonni, de a közgazdászképzés irányára nem lát indokoltnak következtetéseket levonni. Tehát ez nem fejlesztési koncepció, hanem elv, amely felettébb kétes. Külföldön főiskolának nevezik azt, amit mi egyetemnek nevezünk. Nem megyünk sokra, ha kinyilvánítjuk, hogy az egyetemi jelleget erősítjük. Az előterjesztés az alaptárgyak súlyának növelésére törekszik. Eddig minden rektor az I. éven tanított és az erősítést ennek következtében mindig az I. éven kezdtük. Véleménye szerint a gyenge pont a kibocsátásnál van, s a tanterv tervezetet látva, ez a gyenge pont még erősödni is fog. Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne erősítse a gyakorlatias képzést, nem szoríthatjuk ki az elmélet és gyakorlat összekapcsolásához rendkívül szükséges lehetőségeket. Az anyagban szó van döntési játékról stb., de ha intézményesen nem erősítjük, vissza fogunk jutni oda, ahonnan elindultunk. Nem ért egyet a szakxágazati rendszer megszüntetésével. Azt nem vitatja, hogy módosítani kell. A szakágazati rendszer megszűnt etésével , a koncentráció kiiktatásával a kettő helyére egy elég homályos blokkrendszert akarunk bevezetni. Véleménye szerint nincs erőnk arra, hogy individualizált képzést tudjunk megvalósítani. Berend elvtárs azt mondja, hogy nem elég rugalmas a szakágazati képzés. Ha a rugalmasságon azt kell érteni, hog3'- a hallgató választhat a tárgyak között, ezt a szakágazati rendszer biztosítja. Ha azt értjük rajta, hogy nem minden évben indítunk egy-egy szakágazatot, erre is volt lehetőség. Félreértés, hogy a szakágazat specializációt akart jelenteni. A szakágazati blokkok azok a területek, ahol a hallgatók a komplex alkalmazási készséget gyakorolhatják. Szerettük volna a funkcionális szakosítást megvalósítani, ez Pécsett meg is valósult, nem. is rossz eredménnyel. Nem lehet hosszabb távra embereket ráállitani egy tárgycsoport kialakítására, ahol nincs biztositéka a tanáraak arra, hogy