Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974

1973. december 17-18. /Visegrád / - 1. Előterjesztés az egyetemi reform eddigi tapasztalatairól és a további feladatokról - 2. Javaslat Széles Adolf kitüntetéses doktorrá avatására - 3. Egyéb - KK fejlesztési alapból lakásépítési hozzájárulási alap képzése

-169elhatározzuk. Ha igy nyulunk hozzá, nyilvánvaló, hogy az itt változtatni javasolt kérdésekben helyes továbblépni ás megvalósíthatóak ezek a lépések. Azonban a vita során felmerült bennem az a gondolat, hogy - és nem véletlen, hogy történelmi visszapillantással kezdtem - az eddigi reforjainknak mindig volt egy fogyatékossága, amit néhány előttem szóló elvtárs már felvetett, de ugy látom, hogy sokan nem egészen értették vagy nem jól fogták fel ezt a kérdést, mégpedig az, hogy - most mindegy, hogy milyen okok miatt, 1968-ban azért, mert hirtelen kellett változtatni, tulajdonképpen nem eléggé átgondoltan indultunk ki a reform megvalósitasakor. Szerintem egy egyetemi oktatasi programot az oktatasi célból kiindulva kell felépíteni. Ea az oktatasi cél véleményem szerint különböző aszerint, hogy milyen területre képezünk szakkádereket. Nem véletlen, hogy az eddig felszólaló elvtarsak elsősorban az I. évfolyammal foglalkoztak, de bennünket néhányunkat, akik nem az I. évvel foglalkozunk, ez az I. év annyiban érint, hogy érezni véljük benne a következő évfolyamokat, a csatlakozasokat és itt vannak aggalyok bennünk, hogy a ráépülés, a csatlakozás hogyan fog történni. Ezt csakis az oktatasi célból kiindulva lehet meghatározni. Már hosszú évek óta ülök hasonló értekezleteken, és még nem volt szerencsém asszisztálni egy olyan értekezleten, amikor abból indultunk volna ki, hogy a külker, szak képzésének mi a célja, hogy megállapítottuk volna, hogy egy külker, közgazdásznak milyen ismeretanyaggal, készségekkel kell rendelkeznie és ennek alapján legalább egy ideális programot próbáltunk volna kísérletképpen összeállítani. Ha egyszer elérkeznénk oda, hogy egy ilyen állítólag ideális programot összeállítanánk, akkor esetleg olyan eredményre jutnánk, hogy pl. a Világgazdaságtant mas koncepció alapján kell oktaüni a külker, szakon, a nemzetközi szakon, mint a belker. szakon. Vagy netalán a matematikai képzés más célokat kell szolgáljon a belker. szakon, mint a külker, szakon. Ha ezt átgondolnánk és igy csinálnánk egy tantervet, akkor nem lenne az a fufcsa helyzet - némi tulzassal -, hogy kibocsatunk hallgatókat, akiknek van matematikai tudása, nyelvtudása és adunk nekik közgazdasagi diplomát ás nemzetközi szakosoknak nevezzük őket. A gyakorlat során hol ilyen, hol olyan okok miatt ez az ideális tanterv biztos csorbát fog szenvedni, vagy azéi t, mert a tanszéknek nincs ereje ehhez, stb., de kiindulási alapnak a későbbiek során ennek kellene lennie. Amennyiben el tudjuk ezt érni, akkor nem kerül az idegen nyelv oktatása ennyire központba. Nagyon sokszor elfeledkeznek a kritikusok arról, hogy idegen nyelven is lehet szörnyű nagy marhasagot mondani, a legtökéletesebb nyelvhelyesság mellett. Azt, hogy ne mondjon marhaságot, azt magyarul kell megtanulni a szaktargyakban.