Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. december 17-18. /Visegrád / - 1. Előterjesztés az egyetemi reform eddigi tapasztalatairól és a további feladatokról - 2. Javaslat Széles Adolf kitüntetéses doktorrá avatására - 3. Egyéb - KK fejlesztési alapból lakásépítési hozzájárulási alap képzése
-3ofel, nem lehet hasonlítani a mérnök-képzéshez. A műszakiak és a bölcsészek között vagyunk, és aki a bölcsészeket tartja mintának, az is rosszul teszi, aki a műszakiakat, az is. Alternatívák: az egyéniség, képesség, ambiciók számara legyen tér, ez volt a cél. Ez meggalósult? Nem, de miért valósulna meg, amihez a tanainak is fokozatosan fel kell fejlődni, de nem a könnyebb ellenállás utján kellene menni és ellentendenciákat tamogatni, mert ez hosszú folyamat. A nyelvnél egyiK alapvető szempont volt, hogy minél több nyelbet tudjon a közgazdasz, de azt is tudgiuk, hogy nem minden hallgató tudja elsajatitani és más targyak elöl veszi el az időt. A másik szempont, hogy a nyelvet hozzuk előre, hogy a III-IV. évesek mar hasznalni tudják a tanultakat, másrészt ne szivja el az lüőt. A következő nagy szempont a tudományos bázis erősitése, mert ha a tanárok nem tudnak eleget kutatni, a tartalommal is baj lesz. Az oktatasi párthatarozat ezeket ma is hangsúlyozza. Szeretném, ha ezeket az elveket végiggondolnánk. Gondi elvtárs felveti, hogy az 1573. májusi hatarozat nem felelt meg teljesen az 1972. juniusi ülés szellemének. Az az előterjesztés, ami fölött szavaztunk, a Pi> által kiküldött oktatási bizottság és az állami szervek együttes előterjesztéseként szerepelt, te&at módjuk volt ellenőrizni az elvtársaknak, hogy az 1972. évi ülés szempontjait hogyan lehet realizálni. Azért tartom furcsanak, hogy nincs szembesítés ugyanezen Egyetemi Tanácsülés döntéseivel, hiszen előtte kértük Kanczler elvtársat, jöjjön ki és azt üzente, hogy támaszkodni fog a Pártbizottság és az Egyetemi l j-anács bölcsességére. Kétszeri nekifutással döntöttünk és ugy látom - nem Kanczler elvtárs leveléből - hogy ezekben a javaslatokban egy sor olyan dolog van, ami megkérdőjelezi az akkori hatarozatokat. Az Egyetemi Tanács szerepéről, tekintélyéről van szó. Nem szeretném, ha az lenne, hogy a Tanács akkor, mert én voltam a rektor, ugy szavazott, most mas a rektor, és most igy szavaz. Az igaz, azért szavazott ugy, mert én voltam a rektor, de akkor mi a garancia, hogy nem presztízsből fognak szavazni? Meggyőződésem, hogy nem azért szavaztak ugy, mert nagyon jól előkészítettük,akkor viszont miért vetjük ezt a kérdést fel, miért nem mérgük felvetni, hogy miért változott meg, mi az, ami nem stimmel? Tehát látok ellentéteket a reform lényegesebb elemeivel és az oktatási hatarozattal. A koncentráció egyik szerepe volt, hogy egyéni érdeklődés szerint tereljük a hallgatókat a szakszemináriumi és szakágazati választás révén is. elütöm, hogy a proszemináriumi változat kevesebb alternatívat és e&yéni érdeklődési lehetőséget fog jelenteni az i. éven is, mint amit ma jelant a februári koncentráció a fakultatív lehetőségekkel. Tehát egy dolog, hogy mit szeretnénk és más dolog, hogy az egyéni érdeklődés összességében csorbát fog szenvedni.