Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. december 17-18. /Visegrád / - 1. Előterjesztés az egyetemi reform eddigi tapasztalatairól és a további feladatokról - 2. Javaslat Széles Adolf kitüntetéses doktorrá avatására - 3. Egyéb - KK fejlesztési alapból lakásépítési hozzájárulási alap képzése
-78oktatóitól ismertünk meg, akik a Minisztériumban dolgoznak, beleértve Szabó elvtársát, az Egyetem volt, általam nagyra becsült rektorát is. Számtalan olyan kéraés van, aminek - nem vészharangként való emlegetése - igenis nagyon időszerű. Másfél áve visszatérő kérdés, és nagyon megoszló véleményekkel lehetett talalkozni a tanulmányi fegyelmet, vizsgafegyelmet, általában az Egyetemi légkört illetően. Lehet, hogy a kifejezések nem voltak teljesen jók, de ezzel a gonddal az Egyetemi Tanacs ás a Pártbizottság nem először foglalkozik, és valami oka van annak, hogy nem oldották meg ezt a gondot, á KISZ tevékenységét kétségtelenül nagy mértékben minősiti az az elismerés, amelyet felsőbb szerveitől kapott, de ugy gondolom, a vandorzászló vagy mas kitüntetés nem terelheti el figyelmünket azokról a gondokról, amelyekkel a KISZ, a partszervezet, az Egyetem vezetése talalkozik. Ezekről a gondokról - elnézést kérek, ez részben alkati kérdés - csak szenvedélyesen tudok beszélni, nemcsak az Egyetemen, másutt is, mert minden ilyen gond az én gondom is. Nem kívülállóként kritizálok egy testületet, hanem beleélem magam azoknak a helyébe, akik ezt mindennap látják, sőt a megoldáson törik a fejüket, s ehhez szeretnénk a magunk munkájaval hozzájárulni. Zavart, amilyen fegyelmezetlenság közben itt az ülésen tapasztalható volt, de ez nem magyarázza azokat a hlanyossagokat, hibákat vagy bántó módot, amivel esetleg egyik-másik elvtársat talan akaratom ellenére sajnos megbántottam, de engem is zavart. Általában nem szoktam a hozzászólások közben beszélgetni vagy közbeszólni, mert ugy gondolom, mindenki, aki felszólal, abból indul ki, hogy azért mondja el véleményét, mert segiteni szeretne és van mondanivalója. A Művelődésügyi Minisztérium nem először nyilvanit véleményt: az 1972 juniusi Tanácsülésen részt vettünk, ahol a reform és az egyetemi élet értékelését az Egyetemi Lanács igyekezett eszközölni. Számtalan olyan dolog hangzott ott el, amelyet batorkodtam most - esetleg nem kellő stilusban - újra megfogalmazni és hangsúlyozni. 1973 február 6-an a PB által kiküldött bizottság ülésén elhangzott vitából idéztem megállapításaimat. Ugy gondolom, lehet és szükséges azt kérni megfelelő tisztelettel - ás felvetni ezeket a gondokat azok előtt, akik a legilletékesebbek - hogy fogjunk össze és oldjuk meg ezeket a kérdéseket, hogy a májusi ülésen mar ezek ne legyenek olyan gondok, amilyenekként ma jelentkeznek. Ez volt a cél és ehhez kértük az Elvtársak segitságát, és ehhez ajánljuk fel azt a szerény tudást, ismeretet ás lehetőséget, amellyel rendelkezünk, hogy összefogva, közös erővel szüntessük meg ezeket a hiányosságokat. Egyetértek Kovács elvtárs felszólalasával, amelynek az a része ragadott meg, amely egységre törekvésre buzditotta és