Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/1
1973. március 19. - 1. Beszámoló az 1972. évi gazdálkodásról, javaslat az 1973. évi költségvetési keretek felosztására - 2. Jelentés a tudományos kutatások és a kiemelt témák teljesítésének állásáról, további teendők - 3. Docensi pályázatok elbírálása - 4. Az államvizsgák - 5. Egyebek - a./ Tiszteletbeli doktorokra javaslat - b./ Opponensek kijelölése az áprilisi egyetemi tanács előterjesztéshez
-9Elnök: A variációkkal kapcsolatban: azért gondoltunk arra, hogy legyen két variáció, mert figyelembe kell venni azt is, hogy idén mar az esti-levelező hallgatók is államvizsgáznak, akik esetleg sajat vallalatuk valamilyen anyagát beadják és ezzel kitűnő diplomamunkát produkálnák, másrészt mert elég nagyszámú államvizsgát kell lebonyolítani. A dolgozatok javitasát mar nem mindig ugyanazok a tanarok végzik, hanem fiatalabb oktatók és ez bizonyos mértékben hozzájárul ahhoz, hogy megosszuk az államvizsgaztatas terheit. Akkor érvényesülne ez kellően, ha lehetséges volna, hogy ha a szóbeli vizsgáknál ahol pl. nagy differenciák vannak egy-egy hallgató jegyi között, pl. van egy jó diplomamunka, van egy átlagos tanulmányi eredmény, legyen joga a bizottságnak komolyabb vizsga alá vetni az illetőt, különösen pedig akkor, ha ugy tűnik, hogy a dolgozata nagyon rossz. Ha egybeesik a tanulmanyi eredmény, diplomamunka és Írásbeli uolgozat jegye, legyen joga a bizottságnak egy kérdés alapján megadni az osztályzatot. Az igy nyert időt át lehetne csoportosítani problematikus emberek vizsgáztatásához. Tehát elsősorban a muruca ésszerűsítése lenne a cél, nem a bizottság hatáskörének növelése az elsődleges. Szép Jenő: Solymár elvtárs valaszával kapcsolatban megjegyhi, hogy kérdése a munica értékelése szempontjaból a színvonalra vonatkozott - ez valószinüleg a fogalmazasban stiláris hiba -, mert nem lehet érdektelen az értékelés szempontjából, hogy milyen szinvonalon dolgozta ki a támat. Az mindegy, hogy mivel kezdi az Írásbeli vizsgát. S z u h a y Miklós: Tavaly felmerült a vitában, hogy az Írásbeli vizsgát nem önmagáért valónak tekintjük, hanem adott helyzetben nem látunk mas biztosítékot arra, hogy komolyan lehessen a hallgatókat államvizsgáztatni. A mostani anyagból^ több helyen az csendül ki, mintha azt tartanánk na &y eredménynek, hogy írásbeli vizsgát tesznek. Az anyaggal egyébként egyetért, de javasolja, hogy ne önmagaban valónak tekintjük, hanem eszköznek, amelyei! sikerül előrelépni. Ha a következőkben megteremtődnek a feltételek, esetleg el lehet tekinteni az Írásbeliségből. Emiatt sokkal inkább a második variacióval ért egyet, amely megteremtheti az átmenetet ahhoz, hogy a szóbeli komplex államvizsgát valósitsuk meg. Ez volna az ideális, erre kellene törekedni. Forgács Tibor: Mérlegelésre javasolja, hogy az Írásbelire forditott időt emeljük fel. Ne egy óra legye, a hallgatók erre nincsenek felkészülve, nem fair dolog azt kivanni tőlük, hogy egy óra alatt komplikalt kérdésekről a lényegeset a lényegtelentől megkülönböztetve Írjanak. Ezt megtehetjük akkor, ha az oktatas során jobban felkészítjük őket erre. Sokkszerűen éri őket, hosszan gondolkoznak, az idő eltelik, utána kapkodnak. Duplájára keilene emelni az iaőt és megadni a lehetőséget, hogy gondolkodjanak.
