Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. február 9. - 1. Az Egyetem 1969. évi költségvetési beszámolója és az 1970. évi költségvetési gazdálkodás rányelvei - 2. Az egyetemi bérrendezés irányelvei - 3. Javaslat címzetes egyetemi tanári és docensi címek adományozására
-12Forgács Tibor következő kérdése: mit takar az öt fokozat. Elnök hangsúlyozza, hogy nem abszolút rangsorolásról van szó, hanem azt kell elérni, hogy pl. a tanársegédek az egyes kategóriákban az egyik karon ugyanolyan értékűek legyenek, mint a másik karon, karon belül azonban már a tanársegédek között is differenciálni kell. Forgács Tibor véleménye szerint a fokozatokba való besorolás menthetetlenül azt jelenti, hogy a tanszékek a harmadik fokozatot tekintik majd olyannak, amelybe az átlagos képességűeket kell besorolni és a többieket a harmadik fokozattól felfelé fogják rangsorolni. Elnök ezt az eljárást helytelennek tartja, esetleg azzal a veszéllyel járhat, hogy mint rektor, a fizetési jegyzéket nem irja alá. B e r e i Andor azt kérdezi, hogy az öt csoportba történő osztás valamilyen felsőbb előirás alapján történik-e vagy szabad elhatározás szerint. Ha szabad elhatározás szerint, akkor öt csoport helyett csak három csoport felállitását javasolja. Elnök szerint ha csak három csoport lenne, nem lenne kellő lehetőség a differenciálásra. T e k e t András véleménye szerint öt kategóriára csak a tanszékeken belüli felosztásnál 1 enne szükség. Ha a karok közötti elosztásnál is öt kategóriát állapítanak meg, minden bizonnyal az a gyakorlat alakul ki, hogy csak a három felső kategóriába sorolnak oktatókat, nehogy a kar kevés növekményhez jusson. Csizmadia Ernő bejelenti, hogy a mai korpótlék rendszer a jövőben megszűnik. A bérrendezes az alapbár és a korpótlék figyelembevételével történik. Az öt fokozat mellett az szól, hogy differenciáltabban történhet meg a besorolás, három fokozat esetén esetleg differenciálás helyett nivellálás következik be, A javaslat azt mondja, hogy minimális emelést mindenki számára kell biztositani, kivéve azokat, akiknek munkájához az Egyetem nem ragaszkodik vagy akiknek személyi fizetése az emelést nem teszi szükségessé. A kérdés az, hogy mennyi legyen a minimális összeg. Erről érdemes lenne tárgyalni. Hangsúlyozza, hogy bármennyire is kollektivan és elvtársi szellemben történik a tanszékeken a megbeszélés, a tanszékvezetőnek, mint állami felelősnek kell dönteni a besorolásban és bármennyire is hajlamos egy-egy tanszékvezető munkatársait a felső kategóriákba besorolni, figyelembe kell vennie azt^is, hogy ebben az esetben kari viszonylatban nem lenne elegendő a kar számára megállapított átlagos növekmény. Éppen ezért a
